Az X-akták főhőse retteg ettől a horrorfilmtől, már a zenéje is pánikrohamot okoz nála

A horror ugyanakkor nem mindenkinél vált ki ugyanilyen reakciókat

Míg egyes nézők élvezik az intenzív érzelmeket, mások rendkívül kellemetlenül élik meg őket. Jó példa erre Gillian Anderson esete, aki annak ellenére vált világhírűvé az X-akták révén, hogy maga a horror sosem tartozott a kedvenc műfajai közé.

Elmondása szerint fiatal korában rendkívül rossz élményt jelentett számára A texasi láncfűrészes mészárlás megtekintése, amely akkora hatással volt rá, hogy még évekkel később is erős szorongást képes kiváltani belőle a horrorfilm hangulata vagy akár csak a jellegzetes zenei világa. Ez jól mutatja, hogy az emberek érzékenysége jelentősen eltérhet. Ami valakinek izgalmas adrenalinkaland, az más számára valódi stresszforrássá válhat.

Bár az X-aktákat elsősorban tudományos-fantasztikus és misztikus krimiként tartják számon, sok epizódja kifejezetten horrorisztikus elemekre épült. A kilencvenes évek televíziózásában a széria úttörőnek számított abból a szempontból, hogy rendszeresen ötvözte a nyomozós történeteket a természetfeletti rettegéssel.

A sorozat számos része ma is megállná a helyét horroralkotásként. Az alkotók gyakran merítettek a klasszikus szörnyfilmek, a pszichológiai horrorok és a testhorror eszköztárából. Előfordultak mutánsokról, különös gyilkosokról, élősködő lényekről vagy megmagyarázhatatlan jelenségekről szóló epizódok, amelyek sok nézőben maradandó nyomot hagytak.

A sorozat sikerének egyik titka éppen az volt, hogy nem kizárólag a látványos ijesztgetésekre épített. Az X-akták sokkal inkább az ismeretlentől való félelmet használta fel. Az ember ősidők óta tart attól, amit nem tud megmagyarázni. A sötétség, a rejtély, a megválaszolatlan kérdések mindig erőteljesebben hatnak a képzeletre, mint a konkrét válaszok. Az X-akták alkotói ezt pontosan értették. Gyakran nem magát a szörnyet mutatták meg, hanem annak következményeit, nyomait vagy az általa kiváltott rettegést. Ez a bizonytalanság még erősebb feszültséget teremtett, mint sok hagyományos horrorfilm.

Gillian Anderson alakítása azért vált emlékezetessé, mert a nézők hozzá hasonlóan próbálták racionálisan értelmezni a körülöttük zajló különös eseményeket. Scully gyakran került életveszélyes vagy rendkívül nyomasztó helyzetekbe, mégis megőrizte tudományos szemléletét. A karakter tulajdonképpen a közönség józan eszét képviselte a természetfeletti események világában. Éppen ezért váltak a vele történő félelmetes események különösen átélhetővé. A nézők könnyen azonosulhattak vele, hiszen ő sem természetfeletti képességekkel rendelkező hős volt, hanem egy olyan ember, aki a logika segítségével próbálta megérteni a megmagyarázhatatlant.

Gillian Anderson azonban bár szerepelt ilyenekben (ott van például a Hannibal sorozat is), de magát a horror műfajt kerülni. A texasi láncfűrészes mészárlást pedig biztosan nem nézni meg újra.

Leadfotó: 123RF – Illusztráció