"Na most, Náray Tamás, a divattervezésről átnyergelt a festészetre, Friderikusz megmutatta pár képét, nagyjából tudom, hogy miről van szó. Az unokaöcsém frissen elkészült, méregdrága házában ugyanilyeneket láttam múlt szombaton, most keresgélem a szavakat, hogy az Ágnes ne üssön agyon. Na, szóval ezek olyan képek, hogy vannak rá vevők. Náray Tamás könyveit tízezrével veszik, de a példányszám önmagában nem hoz izgalomba. Annak idején több, mint százezer példányban vették meg az erotikus tartalmú könyveimet, én mégis inkább a Dunagate-ügyről, a Bős-nagymarosi vízlépcsőről, a pszichiátria világáról, a szerencsejátékszenvedély(betegség)ről, vagy éppen az Omegás Benkő Laciról írt könyvemet kedvelem, pedig azok alig néhány tízezres példányszámban keltek el. Ami az Ágnest illeti, tavaly nyáron ő beszélt rá arra, hogy a nyaralásra vigyek magammal egy Náray könyvet is, amit el is vittem és el is olvastam. Így utólag, nagyon komolyan azt mondom, hogy ebben a könyvben jók a mondatok, rengeteg benne a munka, én tényleg érdeklődéssel olvastam, mert én a tévében is szeretem azokat a filmeket, amikből megtudom, hogy hogyan készül a szusi, vagy miképpen szerelik össze a turbinát. Engem tényleg lekötött minden apróság, ami a varrodával, meg úgy általában Náray szakmájával kapcsolatos, de ahogy az ősrégi közhely mondja, Yehudi Menuhin is jól húzza, de az asztalnál meghal. Na, szóval tavaly, amikor megjöttem nyaralásból, lediktáltam Ágnesnek, hogy mit gondolok Nárayról, az íróról. Aztán ez nem került fel az internetre, mert Ágnes Náray rajongó és féltette a Náray egészségét. Most nem kezdek vitát, feltesszük a tavaly nyári szöveget. Értem én, hogy Friderikusz, meg Náray érzékeny, ezúton is puszilom őket, de azért van egy határ, amit nem kéne átlépniük! Ami mindkettőjükben szimpatikus az az, hogy mennyire fontos volt az édesanyjuk. Én még az anyámmal sem voltam jóban" - zárta posztja első, aktualitásokra vonatkozó részét Havas Henrik. Amennyiben elolvasnád a Náray Tamás könyvéről írt részt is, kattints ide!
Fotó: Facebook
"Na most, Náray Tamás, a divattervezésről átnyergelt a festészetre, Friderikusz megmutatta pár képét, nagyjából tudom, hogy miről van szó. Az unokaöcsém frissen elkészült, méregdrága házában ugyanilyeneket láttam múlt szombaton, most keresgélem a szavakat, hogy az Ágnes ne üssön agyon. Na, szóval ezek olyan képek, hogy vannak rá vevők. Náray Tamás könyveit tízezrével veszik, de a példányszám önmagában nem hoz izgalomba. Annak idején több, mint százezer példányban vették meg az erotikus tartalmú könyveimet, én mégis inkább a Dunagate-ügyről, a Bős-nagymarosi vízlépcsőről, a pszichiátria világáról, a szerencsejátékszenvedély(betegség)ről, vagy éppen az Omegás Benkő Laciról írt könyvemet kedvelem, pedig azok alig néhány tízezres példányszámban keltek el. Ami az Ágnest illeti, tavaly nyáron ő beszélt rá arra, hogy a nyaralásra vigyek magammal egy Náray könyvet is, amit el is vittem és el is olvastam. Így utólag, nagyon komolyan azt mondom, hogy ebben a könyvben jók a mondatok, rengeteg benne a munka, én tényleg érdeklődéssel olvastam, mert én a tévében is szeretem azokat a filmeket, amikből megtudom, hogy hogyan készül a szusi, vagy miképpen szerelik össze a turbinát. Engem tényleg lekötött minden apróság, ami a varrodával, meg úgy általában Náray szakmájával kapcsolatos, de ahogy az ősrégi közhely mondja, Yehudi Menuhin is jól húzza, de az asztalnál meghal. Na, szóval tavaly, amikor megjöttem nyaralásból, lediktáltam Ágnesnek, hogy mit gondolok Nárayról, az íróról. Aztán ez nem került fel az internetre, mert Ágnes Náray rajongó és féltette a Náray egészségét. Most nem kezdek vitát, feltesszük a tavaly nyári szöveget. Értem én, hogy Friderikusz, meg Náray érzékeny, ezúton is puszilom őket, de azért van egy határ, amit nem kéne átlépniük! Ami mindkettőjükben szimpatikus az az, hogy mennyire fontos volt az édesanyjuk. Én még az anyámmal sem voltam jóban" - zárta posztja első, aktualitásokra vonatkozó részét Havas Henrik. Amennyiben elolvasnád a Náray Tamás könyvéről írt részt is, kattints ide!