#filternélkül: Kovács Dóri: Az anyaság mellett jut majd idő a videózásra is - Interjú
A Chloe From The Woods gyönyörű youtubere hat évvel ezelőtt kezdett el blogolni, ma pedig már a magyar nők egyik kedvenc véleményvezérévé vált. A divat és a szépségápolás a kisujjában van, a humorával pedig mindenkit levesz a lábáról, sármos férjét különösen. Csak néhány nappal ezelőtt derült ki, hogy hamarosan édesanya lesz, a nagy bejelentés után exkluzív interjút adott nekünk.
#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel
.webp)
Aki kérdez: Lakatos Melinda
Blogger, social media szakértő, feleség és anya
Ha Kovács Dorottya a Chloe From The Woods youtubere és divat bloggere summázná az elmúlt évét, mint ahogyan azt Bridget Jones tette, sok mindent felírhatna az évösszesítőjébe. Számtalan külföldi út, még annál is több dögös szett, egy leánybúcsú, egy esküvő, két igen és 2020 elejére megérkezett a gólyahír is. A magánéleti izgalmak mellett Dóri karrierje is szárnyal az utóbbi években. Az influencer és műsorvezető kedvese, Tokár Tomi lassan négy éve alkotnak egy párt, akivel olyannyira összhangban vannak, hogy még egy kitárulkozósabb showműsorban is szerepet vállatak.
A pár a jövőben sem mond búcsút a nyilvánosságnak, sőt, a szőke YouTube-csillag a várandósság és az anyaság pillanataiban is igyekszik tartalmakkal szolgálni a közönségét, akiknek nagyon hálás a figyelmükért nap mint nap. Jelenleg 179 ezer feliratkozója van a legnagyobb videómegosztón, az Instagramon pedig még ennél is többen, 182 ezren követik. Munkásságát nemcsak a rajongói, hanem a szakma is elismerte a már több social media díjjal. A magyar közösségi média egyik legnépszerűbb alakja most exkluzív interjúban mesélt a Femcafe.hu #filternélkül influencer interjúsorozatában arról, hogyan indult karrierje nyolc évvel ezelőtt és milyen távolatokat lát az internetes tartalomgyártásban. Kiderült az is, hogy a 30 éves fiatal nő hogyan érzi magát a feleségszerepben és miként készül élete legmeghatározóbb projektjére, az anyaságra.
Mindig nagyon érdekes, hogy honnan indulnak a közösségi média sztárjai. Te milyen családból származol, milyen értékrendet hozol otthonról?
Szerintem egy nagyon szerencsés ember vagyok, mert szuper családom van. A szüleimnek én voltam az első gyermeke, élveztem a figyelmüket és a szeretetüket. Hozzáteszem, elkényeztettek rendesen! (nevet) Egy kis álomvilágban éltem. Budapesten születtem és itt is nőttem fel, lakótelepi gyerek voltam. Nagyon sok kisgyermekes család lakott a szomszédságban, a házak közötti udvaron gyűltünk össze és közösen játszottunk. Egészen más világ volt, mert nem volt telefon, számítógép, tablet. Felhőtlen emlékeim vannak, amiben nagyon meghatározó az, mennyire elvarázsolt gyerek voltam. Sokat időztem a gondolataimban, rendszerint rám kellett szólniuk a tanároknak, mert egyáltalán nem figyeltem oda rájuk. Az álmodozás mellett az is jellemző volt rám, hogy a reál tárgyakból borzasztóan rossz voltam, a matek és a számok világa óriási kínszenvedés volt. Fizikából megbuktam, kémiából is majdnem. A kreatív dolgokban viszont valósággal lubickoltam. Rengeteget rajzoltam és festettem, versenyeken is elindultam. Az egész családunk humán érdeklődésű, de ennek ellenére a középiskola után én a közgázra mentem.
Az elmondottak alapján azt sejtem, ez nem a saját döntésed volt.
Nem, ez inkább az apai szigor része. (nevet) Mivel eléggé elvarázsolt kislány voltam, ezért a szüleim próbálták irányítani a pályaválasztásomat. Nyilván én is tudtam jól, hogy a rajzolgatásból, festegetésből nem lehet megélni, de nem volt kifejezett irány, ami érdekelt. Apukám rendszeresen rámszólt, hogy muszáj lesz tanulnom. A közgazdaságtanra úgy tekintett, mint a sikeres ember kulcsára. Mindig azt mondta, hogy ha nem tanulok, akkor egy gyorsétteremben kapok majd munkát. Egy pont híja volt, de bekerültem a Corvinus Egyetemre, de mire lediplomáztam, végigjártam a hadak útját. A közgazdaságtanban sok a matek, így kínszenvedés volt. Sosem voltam egy perzsgő, társasági alkat, úgyhogy még az sem tudott motiválni, hogy legalább a csoporttársaimmal jól elvagyok. Mindig kívülálló voltam, egy-egy barátnőm volt a sulijaimban, de őket megőriztem. Szerintem egy 18-20 éves ember még nagyon nehezen látja át, hogy pontosan milyen hivatás állna jól neki, ezzel így voltam én is. Hálás vagyok apukámnak, hogy kihajtotta belőlem ezt a diplomát, mert én szívem szerint divattervező lettem volna, ami az én lehetőségeimmel, Magyarországon garantált kudarc lett volna. Sokat kísérleteztem egyébként az öltözködésemmel, a gimiben vagy nyolc stílusváltáson átestem. Voltam deszkás, punk, old school, rocker, Avril Lavigne hasonmás, tulajdonképpen minden. Annyira kerestem, hogy milyen stílusban leszek önazonos, hogy egy idő után már gúnyolódtak is rajtam és találgatták, hogy a következő héten milyen ruhákba bújok. Talán ez egy próbálkozás is volt arra, hogy jobban beilleszkedjek az iskolai környezetbe, hogy valakikhez tartozzak. (nevet) Összességében úgy érzem, szerencsés vagyok, hogy az élet végül addig alakította a sorsomat, amíg ma végre azt csinálhatom, amit szeretek és nem közgazdászként kell helytállnom.
Introvertált alkatként jellemzed magad, ennek ellenére a magyar közösségi média egyik leghíresebb sztárja vagy, aki alkalmanként a magánéletébe is betekintést enged. Ebben van némi ellentmondás.
Igen, kicsit tényleg az. Nagyon sok emberhez szólok egyszerre, de mégis egyedül vagyok. A szöveges tartalmakat és a videóimat is egyedül alkotom a kezdetek óta. Igyekeztem megtanulni mindent, amit ebben a közegben elvárnak, megvásároltam az eszközöket és elsajátítottam a használatukat is. Már az egyetemi évek alatt megfogalmazódott bennem, hogy a divat iránti rajongásom miatt érdemes lenne blogolnom, amit el is kezdtem, Chloe Knows néven. Az outfiteket a testvéremmel fotóztuk be a házunk mögötti erdős részen, innen a másik, Chloe From The Woods név. A Chole nevet pedig egy olyan lány inspirálta, akivel egy iskolába jártam és nagyon jó stílusa volt, igaz, ő magyarosan, K-val írta a nevét. A blog lassan indult be, mert a szettjeimre elég sokat kellett spórolnom, mert nem volt jellemző, hogy nagy bevásárló körutakra indultunk és minden ruhát megkaptam, ami tetszett nekem. Akkor kaptam ruhát a szüleimtől, ha valóban szükségem volt rá, és akkor is a praktikumra törekedtek. Születésnapomra és karácsonyra kaptam zsebpénzt, úgy 10 ezer forintot, amit mindig félretettem és megvettem egy-egy áhított darabot. Nagyon boldog voltam, amikor végre megtaláltam azt, mi áll jól nekem, kialakítottam a saját stílusomat és örömmel mutattam meg másoknak. 2014 környékén belevágtam a videózásba is, elkezdtem közben az Instagram-oldalamat is felépíteni és csodálattal néztem, mennyit fejlődik a technika és a trendek. Senki nem gondolta volna még tíz évvel ezelőtt, hogy hova fog kifutni az influencer marketing. Egy reklámügynökségnél dolgoztam akkoriban, mikor beindult a social media itthon. A munkám többek között abból állt, hogy különböző cégeket futattunk fel a Facebookon, profilt készítettünk számukra, hirdettük és targetáltuk őket. Emmelett pedig én is, mint olyan sokan szenvedélyből csinálgattam otthon a saját tartalmaimat. Alig vártam, hogy munka után hazaérjek és elkezdjek írni. Az organikus elérések mellett a hirdetések vásárlása által nekem is egyre több követőm lett, így a munkám is hozzájárult ahhoz, hogy a blogom és később a YouTube-csatorám közössége gyarapodjon. Hatalmas döntéshozatal elé néztem, amikor beforrasztották a pozícióm egy informatikai világcégnél: választanom kellett, hogy új munkahely után nézek, vagy a felszabadult energiáimat belefektetem a hobbimba és megpróbálom professzionális szintre emelni. Nagyon nem volt vesztenivalóm, mivel a szüleimnél laktam és nem talált meg olyan ajánlat, ami miatt lemondtam volna arról, hogy kipróbáljam magam hivatásos tartalomgyártóként. A bátorság pedig kifizetődött, mert ma már ténylegesen ez a hivatásom és bevételi forrásom.
Mennyire érezted magadat jól a videóblog világában?
Nagyon nehéz volt számomra belevágni ebbe a műfajba. Az első videómat a blogomról csináltam, egyfajta közvéleménykutatás volt. Mekegtem, makogtam, alig volt benne vágás, nagyon kezdetleges volt. Borzasztó volt a beállítás, azt sem tudtam, mit mondjak. Nagy küzdelem volt. Felvettem egy nagyon furcsa affektáló stílust, amit borzasztó volt visszahallgatni. Valószínűleg úgy volt, mint a gimiben, magamra vettem egy álcát, mert nem tudtam, hogy adjam önmagamat az adott helyzetben. Nem volt egyszerű ezt levetkőzni, évek munkája volt, mire sikerült megtanulnom önfeledten videózni, úgy, hogy közben más számára élvezhető és szórakoztató legyen. Nagy segítségemre volt Tomi, a férjem, aki a munkája miatt nagy kritikusom, rendkívül fontos számomra az ő véleménye. Emlékszem, hogy amikor látta az első videóimat, megfogta a kezemet, és azt mondta, hogy >> Figyelj Dóri, ha az emberek így látnak, ezzel a stílussal, akkor annyira antipatikus leszel nekik, hogy nem fognak szeretni! <<, de igaza volt, ezért nem sértődtem meg rajta. Hallgattam a tanácsaira, változtattam azokon a dolgokon, amiket javasolt. Volt egy olyan videó, amiben csak rúzsokat mutattam be, de öt órán keresztül forgattuk, mert egyszerűen nem tudtam normális, természetes hangon elmondani a mondandómat. Szörnyen modoros voltam, ez az igazság. Ő segített nekem, hogy ezt levetkőzzem.
Rengeteg youtuberrel kell versenyezned. Mennyire jelent nehézséget számodra az, hogy érdekes, de önazonos videókat készíts?
Azt vettem észre, hogy a kiélezett verseny miatt egyre nehezebb olyan videókat csinálni, ami megüti az emberek ingerküszöbét. Senkit nem érdekel már egy olyan divat vagy szépségápolással kapcsolatos videó, amit két vagy három évvel ezelőtt még nagyot tudott menni. Nem tudom, hogy ez a folyamat mikor fog megállni, de sokkoló látni, hova tartunk így.
A családod hogyan reagált arra, hogy reflektorfényben éled a mindennapjaid? Édesapádat szigorú emberként írtad le, aki a jövőd alakulása érdekében sokszor felülbírálta a döntéseid. Mit szólnak ahhoz, hogy influencerként futottál be karriert?
Az nagy szerencse volt, hogy nem robbanásszerűen jött az ismertségem. Volt egy kis blogom, amit egyre többen olvastak, aztán a YouTube és az Instagram által még többen megismertek, utána pár évvel később egymásba szerettünk Tomival, majd szerepeltünk a Nyerő párosban, ekkor már az egész ország előtt bemutatkozhattam. Fokozatok voltak, így nem volt frusztráló a dolog sem a szüleimnek, sem nekem. A blogolást nagyon támogatták, de csak egy hobbit láttak benne. Ahogy bizonyítottam, ők is látták ebben a lehetőséget és nem álltak az utamba. Elfogadták, de a mai napig nagyon furcsa nekik, hogy a magánéletünket megmutatjuk mások számára. Nem okolom őket ezért, ők egy másik generáció. Ennek ellenére is apukám a legutóbb azt mondta nekem, hogy nagyon büszke rám, ami mérhetetlenül jól esett.
Ha már említetted a Nyerő párost, mesélj egy kicsit róla. Milyen élmény volt számodra kvázi civilből egy reality showműsor szereplőjévé válni?
Rettegtem ettől a műsortól. Megannyiszor próbáltam lebeszélni arról Tomit, hogy elvállaljuk. Féltettem a magunkat és a kapcsolatunkat. Egy videónál nálam van a konrtoll, én döntöm el, hogy mit mutatok meg benne, de egy ilyen produkcióban teljes mértékben az alkotókra van bízva, hogy állítják össze az adás menetét, mit emelnek ki, mit vágnak ki belőle. Három hetet töltöttünk ott és fogalmunk sem volt, mit fognak belőle látni az emberek. Volt rajtunk egy mikroport, ami non-stop rögzítette a beszélgetéseket. Elképesztően félelmetes ez az élmény egy alapvetően introverált embernek, mint amilyen én is vagyok. Rengeteg vadidegen emberrel összezárva, alkalmazkodva, ráadásul tízen osztoztunk egy darab wc-n. Engem nagyon megviselt, mert úgy éreztem, hogy beszűkült a valóságom. Annak ellenére, hogy szürreális volt, nem tartom haszontalannak. Olyan helyzetekben tették próbára a kapcsolatunkat, amelyek jól megmutatták, hogy összhangban vagyunk és láthattam, mennyire bátor férjem van. Abból a szempontból is hasznos volt, hogy közelről láthattam, milyen amikor kialakul egy közösség dinamikája, milyen szerepek vannak, kiből és mit hoz ki egy ilyen mesterséges szituáció. Azt gondolom, hogy minden ember elmehetne egy ilyen kalandra, mert nagy önismereti utazás. Rájöttem, hogy kitartóbb és erősebb vagyok, mint azt valaha gondoltam volna magamról. A másik, hogy alapvetően konfliktuskerülő típus vagyok és ezt odabent is meg tudtam őrizni, próbáltam minden vitás helyzetet higgadtan, békítő szándékkal kezelni. Ez egy nagyon jó tulajdonság egy feleség esetében. (nevet)
Sokan a te korodban még a karrierjüket építik, keresik önmagukat és az igazit. Tavaly azonban te menyasszony, majd feleség és mint a napokban kiderült, édesanya lettél. Úgy érzed, megérkeztél ebbe a szerepbe vagy csak hagytad magad sodródni? Mennyire készültél tudatosan arra, hogy fiatalon alapíts családot?
Pontosan úgy halad a magánéletem, ahogyan én azt annak idején megálmodtam magamnak. Van egy kicsit talán szigorúbb, hagyományhű értékrendem, ami mások számára tűnhet begyepesedettnek is, de megvoltak a terveim a magánéletemmel kapcsolatban. Szerettem volna harminc éves korom előtt férjhez menni és fontos volt számomra az is, hogy a babánk házasságba érkezzen. Ezek a mérföldkövek pont jókor érkeztek meg az elvárásaimhoz képest. Ne értsd félre, ez nem egy röghöz kötött lista, amin sorban kipipálgatom a dolgaimat még akkor is, ha megalkuvás van mögötte. Azt érzem, hogy megtaláltam azt az embert, aki a másik felem. Lassan négy éve vagyunk együtt, ez egy óriási szerelem. Sokszor nem értem, mivel érdemeltem ki, hogy ennyire jól alakult minden.
Már csak néhány hónap és megérkezik a babátok. Mennyiben fogja befolyásolni a karrieredet az, hogy anyuka leszel? Milyen terveid vannak?
Nem szeretném abbahagyni. Egy kicsit biztosan vissza fogok venni a tempóból, ennek már a követőim érezhetik az előszelét. Ez egészen egyszerűen azért van, mert elfáradok. Nem bírok már annyit ülni, vágni és szerkeszteni, mint a várandósság előtt. Csodálom azokat az anyukákat, akik gyerekek mellett maximális erőbedobással tudnak a karrierjükre koncentrálni. Én alapvetően befelé figyelő ember vagyok, amióta pedig megvan a pici, még inkább igyekszem gyorsan reagálni a szükségleteimre és nem túl hajtani magamat. Volt olyan, hogy azt éreztem, nem megy, elfáradtam, és akkor nem ment ki a szombati videó. Úgy voltam vele, hogy most fontosabb az egészségünk és a jó közérzetünk. Ettől függetlenül nem tervezek nagyobb leállást vagy teljesen feladni a karrieremet. Nyilván nagy feladat lesz kitalálni, hogy a baba minként kap helyet ebben az egészben. Nem akarunk abba a hibába beleesni, hogy mindent szponzorációt vele vállalunk el. Sokan elmennek ebbe az irányba, de szerintem ez nagyon veszélyes. Mi nem szeretnénk ilyen szülők lenni, nem akarjuk, hogy minden a babakontentről szóljon. Van, aki még a körfűrészt is a gyerekével népszerűsíti, ami nekünk rettenetesen visszatetsző. Szeretnénk őt megvédeni ettől, ugyanakkor friss szülőként óhatatlanul minden idegszálunk a baba körül fog forogni majd, de próbálom majd visszafogni magamat. (nevet) Nem leszek babacsatorna, próbálom majd az egészséges arányt megtalálni.
Egy divatblogger a témafelvetésein kívül a saját külsejével is dolgozik. Az anyaság mennyiben változtatta meg eddig a napi rutinodat vagy a videóid témáját?
Nincs arra stratégiám, hogyan őrizzem meg az alakomat a várandósság alatt, hiszen ez lehetetlen. Ha megkívánok egy hagymás rostélyost, akkor meg fogom enni. Ez a kilenc hónap minden kismamának jár, ez egy all in clusive időszak. Ha majd kedvem és időm lesz, akkor majd eljárok edzeni. Olyan videókat szeretnék gyártani az elkövetkezendő időszakban, amik arról szólnak, hogyan éltem meg fizikailag és lelkileg az anyaságot, milyenek a trimeszterek, hogyan lehet az egészségügy útvesztőiben lavírozni, a kismamaság praktikus oldalát mutatnám meg. Nyilván a tőlem megszokott, humorosabb tartalmak is megtalálhatóak lesznek a csatornámon és Tomival is lesznek közös videóim a témában. Egyébként nem titok, hogy az anyaság témakörében a családom mellett én is a YouTube videókból inspirálódom. Rengeteg kismama vlogger van, akitől nagyon hasznos információkat lehet kapni.
Látsz távlati terveket magad előtt? Ha esetleg rövid időn belül kifut az üzleti lehetőség az influencer marketingből, mihez fogsz tudni kezdeni?
Jó kérdés, hogy idővel miként alakul a világban és itthon az influencer piac. Picit érzek egy kis hanyatlást, mert a követők besokalltak a sok hirdetéstől. Nagyon felhígult a piac. Régen mindenki fodrász meg stylist szeretett volna lenni, most meg influencernek és youtubernek készülnek a fiatalok. Rendkívül demotivál, amikor olyan új szereplők jelennek meg a piacon, akik semmilyen hasznos tartalmat nem gyártanak, öncélú fotóik vannak és nincs koncepció vagy kreativitás bennük. Nem szeretném, ha egy kalap alá vegyenek velük. Ezzel meg kell küzdenem. Nem vagyok benne biztos, hogy életképes az a modell, ami most van. Meglátjuk, hogy hová alakul. Nyitott vagyok abban, hogy ha új platformok jönnek, akkor arra is felcsatlakozok. Tomival alapítottunk egy videógyártó céget, amire egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk, egyfajta "B" tervként. Nem gondolom, hogy életem végéig tartalomgyártó leszek. Nagyon izgat a rendezvényszervezés is, azt szívesen csinálnám a jövőben.
#filternélkül - Budavári Fülöp: "Nem a külsőmmel akarok érvényesülni!" Egy szekszárdi fiú, aki többre vágyott a romantikus borvidéknél és a fővárosban próbált szerencsét. Túlsúlyos kisfiúból lett rajongott modell, majd a magyar Instagram egyik nagy sztárjává vált. A sikere titkáról kérdeztük a 70 ezres rajongótáborral bíró influencert, Iam Fülöpöt.
Leadfotó és fotók: Femcafe.hu / Huszár Bianka
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
