Durva nyílt levélben kritizálta Eszenyi Enikőt volt kollégája

Néder Panni nyílt levele - Második oldal

"Hat hét után beszéltünk telefonon, ahol E. közölte – kikerülve az arra vonatkozó reakciót, hogy miért tűnt el hat hétre –, hogy nem fizeti ki az utakat, „a nemzetközi dolog amúgy is kaotikus és butaság”, miért nem csinálom meg az előadást csak magyar résztvevőkkel? És egyébként szereposztást sem tud nekem garantálni, mert meg kell várnom a többi rendezőt, hogy ők véglegesítsék a sajátjaikat. Azt mondtam, akkor szerintem nem vállalom a dolgot, mivel ennek a fesztiválnak és a rendezői koncepciómnak pont a nemzetköziség az alapja; ezen dolgozom fél éve, és amúgy is méltatlannak és megalázónak érzem ezt a helyzetet.

Nagyon összetörtem. A döntésemet egy pillanatig sem bántam meg. A bizalmat, amit újra megszavaztam neki, igen. Hiába mondtam többször, hogy kérünk szerződést, természetesen nem lett – ezt a naivitást nem engedem meg magamnak a jövőben. Fájt, hogy beletettem a szívemet és sok energiát-munkaórát valamibe, ami a mellébeszélés és inkorrektség miatt ezek szerint hamvába hal. Ráadásul a felém képviselt narratíva szerint nekem kéne magamat hülyének éreznem. A külföldi színházakat képviselő emberek elvesztése csak hab a tortán – bár nem beszélnek magyarul és nem fogják ezt érteni, köszönöm a partnerséget, professzionalizmust és lazaságot, amellyel személyükben találkozhattam.

Utolsó felvonás: Enikő múlt héten egy kollégája tolmácsolásában rákérdezett, mire jutottam. Arra, hogy az előadást ilyen feltételekkel nem tudom megrendezni, ám a 20 percet szívesen megcsinálom, arra méltó körülmények között – ne kelljen alapvető dolgokért harcolnom, stb. Erre megint nem jött válasz. Ma írtam a kapcsolattartónak, hogy mi a helyzet és megkértem, kommunikáljunk felnőtt módon. Üzenetben jött a válasz, hogy Enikő akkor megcsinálja házon belül a dolgot, mással.
Nem lepett meg, erre számítottam: miért fizetne nekünk plusz pénzt 20 percért, amin nyilván szintén sokat kell dolgoznunk és lesz ára?

Most már nem vagyok összetört, csak dühös. Azért döntöttem úgy, hogy megosztom a történéseket nyilvánosan is, mert szerintem ilyenkor ki kell állni. Tudom, hogy Magyarországon számos színházcsinálónak vannak hasonló történetei – ettől az eljárásmódtól Németországban teljesen elszoktam. Azt hittem, nem történhet meg még egyszer. Fizikai értelemben sajnos a háttérből fogjuk végignézni, ahogy más aratja le az általunk megalapozott munka babérjait. Ez van. Nagyon sajnálom. Köszönöm, hogy elolvastátok."

Leadfotó: facebook.com/eszenyieniko