Eszenyi Enikő: "A művészet mindig utat tör magának!"
Különbséget tudsz tenni, hogy a rendezést vagy a színészkedést szereted jobban? Melyiket miért kedveled?
Enikő: Teljesen különböznek egymástól. Mikor az ember játszik, akkor a testével, a lelkével és az agyával is kell dolgoznia. Pszichikailag rendkívül megterhelő, sokat kell edzeni a megfelelő állóképességért. Játék közben az ember egy szerepen keresztül tudja megmutatni a véleményét. Színpadon játszani különleges élmény, hiszen a nézőkkel adva van egy kapcsolat, egy energia leadás és felvétel, egy nagyon élő műfaj minden egyes nap. A rendezés egészen más dolog, itt másfajta a fizikalitás, fele annyit sem kell mozogni, viszont agymunkát, szervezést, felkészülést és elemzést kíván. A rendezőnek sok-sok másik emberrel együtt kell kifejeznie az elképzelését. A kettő egészen más dolog, nem is kell, és nem is lehet őket összehasonlítani.
Van olyan álomszereped vagy rendezésed, amit még mindenképp szeretnél megvalósítani?
Enikő: Nem szoktam a jövőről álmodozni, arról, hogy mit szeretnék még eljátszani. Úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan szerepet megkaptam, amiről nem is álmodtam volna előtte. Nem is álmodtam volna például Nóra szerepéről, de eljátszottam, és az egyik legcsodálatosabb dolog volt a pályámon ezzel a szereppel találkozni. Ugyanígy nem álmodoztam A vágy villamosá-ról, és hogy el akarom játszani Blanche-ot. Tizenkét éve játszom, ami hihetetlen boldogsággal tölt el. Ami a rendezést illeti, ott figyelembe kell venni az épp adott társulatot, a világban zajló folyamatokat, a körülöttünk lévő eseményeket. Most a nagy álmom az, hogy jól sikerüljön A lovakat lelövik, ugye?.
Látsz rá valami esélyt, hogy a magyar filmgyártás helyzete javuljon a közeljövőben?
Enikő: Nem csak a magyar film, egyáltalán a művészet, a kultúra mostanában nagyon rossz helyzetben van. A művészet persze olyan, hogy ha nincs pénz vagy lehetőség, a réseken akkor is elő fog szivárogni és utat tör magának. Biztos vagyok benne, hogy ennek a szorításnak köszönhetően nagyon izgalmas dolgok jönnek majd létre. Ha pozitívan akarjuk szemlélni, még ez is jó valamire. De sajnos úgy érzem, hogy ennél még lesz rosszabb is, viszont a munkatársaimmal együtt azon vagyunk, hogy javuljon a helyzet. Mindenesetre elég szkeptikus vagyok, nem gondolom azt, hogy a közeljövőben több magyar film készül, vagy újabb színházak és mozik nyitnak ki.
Ennyi munka mellett van időd egy kis lazításra? Hogyan kapcsolódsz ki?
Enikő: Néha elmegyek futni, de igazából nincs sok időm ilyesmire. Általában nyáron van rá lehetőségem, hogy kikapcsolódjak. Sok darabban játszom, és készülök A lovakat lelövik, ugye? bemutatójára. Ha van rá időm, annyit alszom, amennyit csak bírok.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
