Éveket töltött hadifogságban a magyarok kedvenc szinkronszínésze: Foxi Maxi, Karak és Frédi is az ő hangján szólaltak meg

Csákányi László hangját szinte mindenki ismeri legendás szinkronszerepeinek köszönhetően. A Jászai-díjas színész, érdemes és kiváló művész a múlt századi magyar színjátszás kiemelkedő alakja volt, pályafutása azonban nem indult gördülékenyen.

Örök legenda

Csákányi László 1921. január 13-án látta meg a napvilágot Zsigovits László néven a mai Ausztria területén lévő Németújváron. Pénzügyőr édesapja papnak szánta, így tízévesen egy kőszegi papi internátusba került, a sors azonban úgy hozta, valami egészen más felé kezdett kacsintgatni, egy kötelező színházlátogatás után ugyanis eldöntötte, hogy színész lesz. Elhatározásához végül sikerült szülei támogatását is elnyernie, 1939-ben pedig végül megkezdte tanulmányait a Színiakadémián, ahol osztálytársai között volt Szemere Vera, Zenthe Ferenc, valamint Bakó Márta. A Nemzeti Színház igazgatója, Németh Antal megígérte neki, hogy diplomájának megszerzése után szerződteti, a lehetőségnek azonban nem sokáig örülhetett…

Csákányi 1942-ben került a Nemzetibe, amikor már javában zajlott a második világháború. Az ifjú színész is megkapta a behívóját, tartalékos tisztként azonban egy darabig még bejárhatott dolgozni a színházba. Ám amikor századosa egy nap leripacsozta, Csákányi bosszúból nem szerzett neki belépőjegyeket a Nemzeti Színházba, ami váratlan fordulatot eredményezett.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Fortepan / Szalay Zoltán