Ő volt a múlt század nőideálja, még Kosztolányi Dezső is rajongott érte

Csodagyerekként kezdte, majd színésznő, táncosnő, divatdiktátor, feleség és az 1900-as évek nőideálja lett egyszemélyben.

Az isteni Bulla

Több mint száz éve, 1913. augusztus 26-án látta meg a napvilágot a Felvidéken Bulla Elma, Kossuth-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész, aki tehetségen túl szépsége révén is meghatározó alakja volt a huszadik századi magyar közéletnek. Bulláról az Újságmúzeum közölt portrét.

Már fiatalon is igazi csodagyereknek számított: szülei hamar felismerték lányuk tehetségét, tánciskolába iratták, ahol a korszak egyik jelentős prímabalerinája foglalkozott vele. Hatéves korára önálló matinét szervezett számára a tánciskola, majd külföldi turnéra küldték a kislányt, 1923 és 1925 között Munczi Bulla művésznéven járta Európát.

Bécsben is felfigyeltek rá és átvették a képzését: nyelvórákat és színészleckéket vett, a tehetséggondozás hatására alig tizenhárom évesen már Puckot játszott németül a Szentivánéji álomban. 1928-tól 1934-ig egy ottani társulat egyik vezető színésznőjeként német nyelven játszott Berlinben, Münchenben, és Bécsben. Beletelt egy kis időbe, mire idehaza is megtanulták a nevét: 1934-ben hívták Magyarországra, a jövő év elején már a Belvárosi Színházban debütál.

A kritikusok is odáig voltak érte, Kosztolányi Dezső például a következő szavakkal méltatta a színésznőt: „Hittel írom le, hogy pályámon hasonló európai értékkel, hasonló nemes reménységgel ritkán találkoztam. Ez a színésznő törékeny vállain a fönséget hordozza” – írta.

Még ugyanabban az évben megkapta első budapesti darabja, a Vallomás című színmű filmváltozatának (Én voltam) főszerepét is, amiben többek közt Csortos Gyulával, Törzs Jenővel és Uray Tivadarral együtt szerepelt.

Még nincs vége, lapozz!