„Börtönbe zárva nagyon nehéz zenét szerezni”-interjú Závodi Gábor zenei producerrel
Závodi Gábor zeneszerző, zenekar vezető, zenei producer. Majdnem napra pontosan két éve Erkel Ferenc-díjas, negyedikként a könnyű zenészek közül. Viszont teljesen megérdemelten: 30 éve a magyar rock n’ roll állócsillaga.
FemHullám - beszélgetések Kraszkó Zitával
A FemHullám rovatában olyan emberekkel beszélgetek, akikkel már találkoztam vagy valamilyen közünk volt egymáshoz. Akikkel valaha útjelző táblái voltunk egymásnak - és az is lehet, hogy bár hálásan, de már rég elhaladtunk egymás mellett - vagy folyamatosan közös hullámhosszon rezgünk. Figyeljük egymást, sokat tudok róluk és az érdekel, kik is ők valójában. Biztosan másképpen kérdezek és talán másképpen válaszol az, akivel egy FemHullámhosszon vagyunk.
Őt láthattuk a zongoránál, a vírus előtti utolsó Arénás koncerten, Rúzsa Magdi mellett, de számos dalt írt Koncz Zsuzsának és még sokan másoknak. Ő hangszerelte az ikonikussá vált Tímár Péter-film: a Csinibaba filmzenéjét és az ő hangján szólalt meg a Táskarádió című dal, hogy csak néhányat említsünk fantasztikus munkái közül. Maradandót alkot. Az elmúlt években már úgy is elkezdték emlegetni, mint „a Závodi Marci apukája”, mert úgy tűnik a tehetség és a zenei pálya is apáról fiúra száll a családban. Mindezeken felül Závodi Gábor a legszebb magyar dalszövegek szerzője is. Most pedig éppen oktatófilmet forgat és persze mesél is nekünk mindarról, amit szerinte a dalokról tudni érdemes.
"Az éber álom hosszúra nyúlt, most indul, vagy most ér véget.
Eltűnt évek régi képeiből rád talál és összerak téged."
(Závodi Gábor: A holnap még vár ránk)
Nagy munkában vagy: zenei master class filmet forgatsz a stúdiódban, ahová úgy látom, most nem teheti be a lábát a család. Te vagy az operatőr, a rendező és a főszereplő is. Miért csak most vágtál bele?
Több lett a szabadidőm, így olyannal is tudok foglalkozni, amivel korábban nem, mert nem volt időm. Ilyen master class felvételeket én is sokat néztem és ha már egyszer úgy alakult, hogy belevágok, akkor igyekeztem minőséget létrehozni. Sokat lehet ebből tanulni, mert ma már a világ kinyílt. Régen egy szintetizátor hangszínt vagy akár egy zenei megoldást titkoltak, mert az az adott előadó specialitása volt, és a saját szakmai titkait mindenki féltette.
Te most milyen dalokon keresztül meséled el a szakmai titkaidat?
Átlagosan fél órás filmekben különböző dalokon keresztül: van közöttük saját szerzemény is, illetve Juliett Greco lemezének egy sanzonját dolgoztuk fel, amit annak idején Kulka János lemezére hangszereltem. Arról az albumról ez volt János kedvence. Hangok és stílusok lesz a sorozat címe.
Én úgy képzeltem, hogy a karantén alatt boldogan beleveted magad a zeneszerzésbe, sikerült?
Á, ez nem így működik! Ez a fajta tétlenség, amikor az ember a saját lakásába - mint egy börtönbe - be van zárva, nem arra inspirál, hogy zenét szerezzek. Azért mert éppen ráérek, azért nem csinálok zenét. A zeneíráshoz hangulat kell. A zeneírás maga az érzelem. Szerencsére nyáron csináltunk egy új Koncz Zsuzsi-lemezt amire írtam dalokat is és nagyon hálás vagyok neki és Bródy Jancsinak, aki ezt elkezdte, mert időnk volt rá és egy szuper lemezt csináltunk.
De ne ugorjunk ennyire előre, a Viki és a flört volt az első formációd. Te már ’87-ben Cannes-ban léptél fel a MIDEM-en, aztán jött a Yamaha Fesztivál Tokióban, majd Los Angeles és Las Vegas! Te már akkor menő voltál! – nevetünk.
Azt szoktam mondani, hogy mind az amatőr, mind a profi zenei pályám igazán leg leg leg módon indult. Életem első amatőr zenekari fellépése azon a pusztavacsi rock fesztiválon volt, amit rendőrök vertek szét és ahol 100 000 ember előtt álltam színpadra. Az első profi fellépésem pedig a Cannes-i fesztivál épületében volt 2500 – 3000 ember előtt, amit a tévé is közvetített. A MIDEM olyan volt, mint ma az Eurovíziós dalfesztivál. Ez egy durva fejesugrás volt, de én azt gondolom, hogy onnantól kezdődött az én profi karrierem.
Lapozz, a cikknek még nincs vége!
fotó, leadfotó: Závodi Gábor
"Csak a zene számít!
Hagyjuk végre hátra azt, ami volt!
Mert bármi lesz is holnap, most még
Szóljon a Rock 'n Roll!"
(Závodi Gábor: Csak a zene)
Te már a suliban is mindenféle zenekarban játszottál?
Nem, általánosban még klasszikus zongorát tanultam, de azután jött a gimi, ahol lehetett volna amatőr zenekarokban játszani - az én osztályomban is volt vagy kettő - de mivel én billentyűs voltam, nem volt arra pénzem, akkoriban egy lakás ára volt egy szintetizátor. Úgyhogy én suli-dj lettem, Klub Stúdiónak hívták akkor, ott éltem ki az exhibicionista hajlamaimat.
Sosem tartottalak téged igazi exhibicionistának. Intelligenciával vagy jelen a háttérben is...
Nem gondolnám, hogy ez egy előre meghatározott tudatos jellemépítés volt - vagy jellemleépítés - hanem így alakult, és én mindig megtaláltam magamban az összhangot abban a munkában, amit éppen csináltam, függetlenül attól, hogy a színpad közepén állok vagy nem. Kipróbáltam magam frontemberként is és tök jó volt! Amikor a Mexet csináltam, úgy éreztem hogy ezt nagyon jó csinálni, és sokan szerették. Ami ahhoz képest volt nagy dolog, hogy egy kőkemény rock bandáért rajongtak, ahol a frontember egyébként Demjén Ferenc mögött zongorázik. Skizofrén állapot volt, ehhez képest elég népszerű volt a zenekar.
Rózsi hogy jött a képbe?
Menyus jött először (Menyhárt János gitáros – a szerk.). Akkor tanultam ki a hangmérnökséget az LGM stúdióban és itt dolgozott a V Motorock is. Innen az ismeretség. Amikor az „Álmodj királylány” elkészült, akkor az MHV (Menyhárt János – Homonyik Sándor – Vikidál Gyula, a szerk.) megkért, hogy turnézzak velük billentyűsként. Majd egy évvel később jött a Szabadság vándorai lemez. Egy dal lemaradt az albumról, a „Mindig ide tartozol” című szám, minek kapcsán Rózsi szólt, hogy ezt meg kellene hangszerelni holnapra - nevet. Így kezdődött.
Szerintem soha életedben nem voltál olyan támadások kereszt-tüzében mint amikor 30 év nagyon sikeres, közös zenélés után ott hagytad a Demjén-zenekart.
Hidd el, nekem fájt a legjobban. Nyilván ez egy hosszú, nehéz döntés volt, nem egy nap alatt hoztam meg és bármennyire nem hiszi senki, én sínylettem meg a leginkább. Hosszú munkakapcsolat volt és nyilván voltak benne súrlódások, de azt szoktam mondani, nem lehetett annyi negatív történés ebben a 30 évben, amit a milliónyi pozitív élmény felül ne írna. Mellette váltam felnőtté és profi zenésszé, érted? Amikor úgy döntöttem, hogy ezt most muszáj elengedni, akkor én tényleg túl voltam terhelve. Folyamatosan rohangáltunk koncertről koncertre és Rózsi egészségi állapota sem volt megnyugtató.
A rajongók viszont úgy élték meg hogy Magdi elhappolt téged Rózsi elől.
Magdival akkor már több, mint tíz éve együtt dolgoztunk. Az volt a probléma, hogy én három zenekarban voltam a főállású billentyűs és a zenekarvezető. A legrégebben a Demjénnél, vele 30 évig ment a közös munka, Koncz Zsuzsival 22 éve dolgozunk együtt - ezt könnyű kiszámolni, mert akkor született a fiam, Marci – Magdi pedig 15 éve érkezett. Tehát minimum 15 éve három dolgot csinálok egyszerre, ez lett sok. Ráadásul akkor már régóta foglalkoztam látványtervezéssel is és Magdinál egyre nagyobb lett a produkció, nagyobbak lettek az elvárások. A lezárás előtti márciusi, utolsó, nagy koncert tényleg minden idők legjobb koncertje volt, minden szempontból. 3 D-ben mozgattuk a látványt az élő képpel együtt, előttünk még senki sem csinált ilyet itthon.
Lapozz, a cikknek még nincs vége!
Fotó: Gregus Máté, Váradi Eszter, Rosta Márk
"Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán."
(Závodi Gábor: Gondolsz e rám)
Mi 2000-ben ismerkedtünk meg, akkor vettétek fel a 2000 éves álom című Demjén-albumot a Bakáts téri stúdióban, ahol szomszédok voltunk.
Kívülről tudod - gondolom - az egész albumot, rémálmaidban ne jöjjön elő - nagyon nevetünk.
Igen akkor azt gondoltam, de utólag kiderült, hogy azok voltak a legszebb éveink. Államvizsgára készültem, ti pedig órákig vettétek fel az említett Rózsi-számot. Nem is voltam benne biztos, hogy élőben megy, de délutánra összeírtam a strófákat és amikor becsengettem, láttam, hogy Demjén tényleg ott ül az étkezőtökben. Megkértem, hogy most már énekelje fel a dalt egyben. Rendes volt, mert felénekelte és akkor elkezdődött a barátságunk. Elképesztő művészek jártak oda. Emlékszel, mennyit röhögtünk, hogy a közös képviselő: Krichenbauerné még Presser Pici bácsit sem ismerte fel? Vagy Somló Tamást, aki mindig palacsintával érkezett...a „Gondolsz e rám” című sláger zenéjét és szövegét is te jegyzed.
Mindig irgalmatlanul sokat késett, minimum egy órát mindenhonnan, amit azzal kompenzált, hogy süteményekkel és szendvicsekkel állított be. De a Tomi csinált olyat is, hogy egy hónappal korábban érkezett, mint ahogy a koncert lett volna. Ilyen is volt, akkor le is tudta az összes késését – egy hónappal egálba rakta magát.
Annyi mindenkivel dolgoztál már, a teljesség igénye nélkül: Karácsony János, Zorán, Cserháti Zsuzsa, Szűcs Judit, Mester Tomi, BonBon, Zséda, és még sorolhatnánk. Hogy tudsz évtizedeken keresztül fantáziát látni egy előadóban?
Akkor tud működni, ha ez a kapcsolat interaktív, tehát kétoldalú. Én nem tudok úgy dolgozni valakivel, ha nincs visszajelzés. Ha látom, hogy amit csinálok, az tetszik az előadónak és értékeli a munkámat, akkor ez engem inspirál. Bármilyen hülyén is néz ki, ez egy főnök-beosztott viszony, nem egy zenekar. Ő van a plakáton, a végső döntést neki kell meghozni.
Elég kemény karantén éved volt, az Azok a fiúk zenekarból Skatz barátodtól kellett búcsúznod (Szerdahelyi László, Azok a fiúk - frontember – a szerk.)...
Ez még a mai napig felfoghatatlan. Próbálom úgy megélni, hogy valójában nem változott semmi, csak most nem tudunk telefonon dumálgatni, találkozni vagy elmenni nyaralni. Nagyon fontos volt az életemben, de az Azok a fiúk egyébként is mérföldkő volt számomra. Ők voltak az első zenekar, ahol én igazán zenei producer lettem. Később írtam néhány szöveget is, de elsősorban szakmailag fogtam össze a zenekart. Én találtam meg nekik Miklós Tibit, aki a "Hé, jótündér" című szám szövegét írta vagy Gerendás Pétert, aki a gitárszólót adja elő a dalban. Geszti Péter is írt nekik szöveget és a klippek stábját is én hoztam össze. Rohonyi Gábor vagy a Szatmári Péter, akik ma már a szakma nagyjainak számítanak akkor még kezdő filmes főiskolások voltak. Ez volt a Stáb Film. Pados Gyula, a ma már Amerikában élő operatőr vagy Herendi Gábor filmrendező is ott kezdett.
„Ne hidd el, hogy a rock zene halott!
Csak figyelj rám, én a jövőre hagyok
Minden problémát, amiben én sem hiszek,
Magammal majd csak egy gitárt viszek."
(Závodi Gábor: Hip-hop)
Honnan tudod, hogy valami sláger lesz?
Mindig utólag dől el...hogy az a dal mennyire lett fontos. Például nekem a „Kinőtt a szárnyunk” volt az első dal, amit Demjén Ferinek írtam és az lett az egyik legismertebb, pedig elég sok dalt írtam neki.
Hányszor léptél fel az Arénában, összeszámoltad már?
Azt hiszem, harmincnyolcszor.
Arra máshogy készülsz?
Mindenképpen, mert nekem a látvány felelőseként és zenei vezetőként is át kell látnom, hogy egy koncerten mi fog történni.
Stenket jelent vagy izgulsz?
Abszolút stenk.
Az életünk egyik legjobb koncertje – szerintem neked is – az 50. szülinapi koncerted volt a Barba Negrában, ahol minden fontos alkotótársaddal együtt léptél fel. Mégis, a legmeghatóbb a fiaddal közös duett: a Szeretlek című dal volt, emlékszem, mindannyian bőgtünk. Most, amikor elkezdtem beütni a Google-ba a Závodi nevet, tudod, hogy hamarabb dobja ki Marcit? Még nem volt 18, amikor majdnem megnyerte A Dal versenyét, Berkes Olivérrel jutottak el a döntőig.
Ez a legjobb érzés, ennél nem kívánhat többet az ember.
Esetleg, hogy legközelebb koncert után beszélgessünk és ne karanténban!
Nagyon várjuk, hogy vége legyen. "Így legyen!" - idézi búcsúzóul annak a Demjén Ferenc - számnak a címét, amit életükben utoljára adtak elő közösen az Arénában.
"Félig eltöltöttem az életem
És az élet lassan elkölt engem
De ha mindig marad kit szeretnem
Megnyugszik egy csúf világ bennem
S maradj egyszerűen a kedvesem
Így legyen..."
Cikkvégi tartalma...
Fotó: Závodi Gábor
Oldalak
