"Boldog, harmonikus kapcsolatban élünk" - Szilágyi Áronnal esküvőről, szerelemről és a sikerről beszélgettünk

Szerinted a siker és a boldogság mennyire függ össze? A te életedben mennyire függ a kettő egymástól?

A kettő sokszor jár együtt, de egymástól függetlenül is elérhető. Nekem a vívás akkor is megadja a boldogságot, amikor esetleg nem nyerek érmet, ha tudom, hogy mindent megtettem a sikerért.

Soha nem szoktál elfáradni? Miből merítesz erőt?

El tudok fáradni, például egy programokkal zsúfolt nap, megterhelő edzés vagy hosszú versenynap után. Utóbbira jó példa a riói szereplésem, másnap a mentális kimerültség mellett olyan fizikai fáradságot is éreztem, hogy még a járás is nehezemre esett. Általában abból merítek erőt, hogy lesz másnap, amely egy új kezdet is egyben. Plusz, hiszek abban, hogy az elvégzett munkának mindig van értelme, lesz eredménye, amelyért érdemes küzdeni is.

Előfordult már, hogy féltél valamitől? Ha igen, hogyan győzted le?

Nem vagyok ijedős, és szerencsére ez a sportban is így van. Hiszek a munkában, a stábomban és magamban, emiatt nincs mitől és kitől félnem.

Van valamilyen rituálé, amit minden verseny előtt elvégzel?

Nem vagyok babonás, de van egy szokásom: minden asszó előtt megcsapkodom a combomat, elől és hátul, kétszer-kétszer.

Mit éreztél abban a pillanatban, amikor rájöttél, sikerült megvédened az olimpiai bajnoki címedet Rióban?

Először azt, hogy ez hihetetlen, valószínűleg álmodom, mindjárt felébredek, és minden másképp lesz. Aztán szép lassan felfogtam, hogy sikerült, és onnantól csak boldogságot és megkönnyebbültséget éreztem.

Elképesztő eredményeket értél már el az életben, pedig még mindig csak 26 éves vagy. Milyen álmaid, vágyaid vannak még?

Szeretném még tökéletesebbé tenni a vívásomat, ebben a sportágban szükség is van a folyamatos fejlődésre. Egyelőre csak a 2020-as tokiói olimpiáig nézek előre, szeretnék egyéniben és csapatban is az éremért küzdeni. A csapattal 2007-ben nyertünk utoljára nagy világversenyt, komoly motivációt jelent számomra, hogy a következő években összejöjjön az arany. „Félszemmel” persze a 2024-es olimpiára is figyelek már, nagyszerű lenne, ha Budapest lenne a házigazda, és hazai közönség előtt tudnék versenyezni.

Biztos vagyok benne, hogy nincs túl sok szabadidőd, ha mégis akad, mivel töltöd?

Ebben az évben különösen kevés szabadidőm volt, az olimpia előtt a felkészülés, utána pedig a média és egyéb szereplések jelentettek sok elfoglaltságot. Utóbbiak mellé most bejött a tanulás is, ezekben a hetekben is a szakdolgozatomat írom a Károli Gáspár Egyetem pszichológia szakán. Amikor mégis jut időm kikapcsolódni, akkor Bettivel igyekszünk eljutni egy-egy wellnes hétvégére, esetleg koncertekre, baráti és családi vacsorákra. Számomra ezek a programok tökéletes feltöltődést jelentenek.

Fotó; Leadfotó: facebook.com/szilagyiaron