"Azt próbálom megbeszélni a testemmel, meg velük is, hogy kapaszkodjunk egymásba" - interjú Rúzsa Magdival
Ritka élmény, hogy miközben beszélgetés születik, anyuka születik. Rúzsa Magdi lassan a harmadik trimeszterébe ér, talán ez az utolsó beszélgetésünk, mielőtt háromgyerekes anyuka lesz.
FemHullám - beszélgetések Kraszkó Zitával
A FemHullám rovatában olyan emberekkel beszélgetek, akikkel már találkoztam vagy valamilyen közünk volt egymáshoz. Akikkel valaha útjelző táblái voltunk egymásnak - és az is lehet, hogy bár hálásan, de már rég elhaladtunk egymás mellett - vagy folyamatosan közös hullámhosszon rezgünk. Figyeljük egymást, sokat tudok róluk és az érdekel, kik is ők valójában. Biztosan másképpen kérdezek és talán másképpen válaszol az, akivel egy FemHullámhosszon vagyunk.
Már nem tudom, honnan ismerjük egymást, csak az a kép van meg, hogy vidáman fesztiválozunk egy backstage-ben, azután különféle műsorokban találkozunk – egyszer még közös öltözőnk is volt – mindketten elkötelezett önkéntesei vagyunk az Együtt az autistákért alapítvány segítő munkájának, de ő egyébként is sokat jótékonykodik, csak nem szokott róla beszélni. Amikor ez az írás megjelenik, már minden bizonnyal egy egészségügyi intézményben pihenve készül hármasikrei érkezésére.
„Jó reggelt boldogság, mondd hol jártál te eddig.
Kinek az ablakában ücsörögtél keddig?
Jó reggelt boldogság, had üljek öledbe,
ne engedj el most már, ringass tovább csöndben.”
(Rúzsa M.: Jó reggelt boldogság)
Arra gondoltam a karácsony előtti rohangálásban, hogy most felhívom a béke szigetét.
Végülis nevezhetsz így nyugodtan – nevet.
Mennyire érzed így? Hogy vagy?
Jól Hál’ Istennek, minden rendben van. Amikor a dokitól megnyugtató híreket kapok, akkor egyszerűbb. Emiatt is jól vagyok, mindenféle szempontból.
Mekkorák a babáid?
Most már egy kiló felett vannak, ami nagyon megnyugtató. Innentől kezdve a fő cél az lenne, hogy azért túl legyünk a 32. héten, de hát igazából minden hét számít.
Most már fekszel?
Igyekszem minél többet pihenni, de ez változó, van amikor a fekvés sem esik jól, olyankor egy picit muszáj ücsörögnöm, de alapvetően most már nem nagyon mozgok. Azt érzem, hogy az állás sem esik jól, meg biztos, hogy hallod, ahogy beszélek, hogy azért kell a levegő.
Tudsz még aludni?
Nehezen. Az alvás az most nagyon nagyon nehezen megy, de nem baj, ez a legkisebb áldozat, amit hozni kell, csak legyen minden rendben.
Mikorra vagy kiírva?
Eredetileg március lett volna, de ezt nem tudni igazából, már a január közepe nyert ügy. Most már azt próbálom megbeszélni a testemmel, meg velük is hogy kapaszkodjunk egymásba így, mindannyian egészségesek vagyunk, és aztán ha jönni kell, akkor jönnek.
„Veled iszom szőlőből a napfényt
a dűlő végén várjuk ki az estét,
tücsök hangja virágzik a szélben,
kezei közt ringat még az élet.”
(Rúzsa M.: Domine)
Milyen érzés, hogy három baba rugdos benned?
Nagyon nagyon érdekes, nyilván nincs összehasonlítási alapom, tehát nekem ez a normális. Nagyon érdekes, ahogy jelzéseket adnak, sokat beszélek hozzájuk én is és a férjem is. Olyan cukik, érzem, hogy tényleg hallják, tehát reagálnak.
Már megvan a nevük is. Hogyan esett ezekre a nevekre a választásod?
Az igazság az, hogy sosem szerettem a tucat neveket. Trendeket követni meg végképp nem. Abban hiszek, hogy ha olyan az a név, amiben érzem azt a fajta kisugárzást, ami nekem fontos az életben, akkor tetszik meg. A Lujzában a szépség és a játékosság tetszik, közben nőies erőt érzek benne, számomra nagyon szép. A Keve meg a Zalán pedig olyan férfias, kis katonás nevek.
Olyan, mintha magadat osztanád szét ezekben a nevekben.
Igen. tényleg! A férjemmel is nagyon egy rugóra járt az agyunk és azt éreztük, hogy amint elkezdjük őket ezeken a neveken szólítgatni, jelentkeznek, tehát dolgunk van ezekkel a nevekkel.
Eredetileg egy gyereket terveztetek. Meséld már el kérlek, hogy milyen volt az a pillanat amikor kiderült hogy három?
Hát nagyon érdekes! Én már előtte egyébként éreztem, hogy ikrek. Emlékszem, hogy mentem át a Margit-hídon, felhívtam a menedzserem és mondtam neki, hogy nekem tuti hogy ikreim vannak és még röhögött is rajtam, de mondtam neki, hogy érzem, hogy többen vannak. Úgyhogy amikor mondta a doki, hogy ikrek, akkor nem lepődtem meg, de amikor mondta, hogy van még egy, akkor azért elindult fejben a matek rendesen – nevet. Az a nagy mázlim, hogy hiperaktív vagyok, sose féltem a melótól, tudom hogy főleg az elején nagyon sok munka lesz, de már van segítségem, ami azért számít. Utána meg olyan szuper lesz, olyanok lesznek, mint egy kis csoport, el fogják szórakoztatni egymást. Előtte sokat gondolkodtam azon, hogy ha lesz egy nap egy gyerekem, akkor nehogy túl legyen kényeztetve, persze mindenki imádja a gyerekét, meg szeretni is kell - egészséges gyerek tudjon lenni. Háromnál viszont esélyed sincs arra, hogy túl kényeztesd valamelyiket, mert egyszerűen nincs ennyi kezed. Lehet, hogy talpraesettebbek lesznek.
Dadus hadsereggel vagy hogyan készülsz erre?
Szerveztem erre csapatot nyilván, szerencsére hatalmas a család és nagyon összefogtak. Abszolút érzékelem, hogy mindenki, mint egy hadsereg felvonult, mert mindenki tudja, hogy jövő nyáron hétvégente már színpadon leszek. Nagyon cukik, ahogy támogatnak, hogy ez az egész működni tudjon. Most jövök rá, hogy mennyire szerencsés helyzetben vagyok, hogy ekkora családom van és mindenki segítőkész. Az a szerencsém, hogy alapvetően a hétköznapjaim szabadok, akkor teljes mértékben rendelkezem az időmmel. Mi a nyári időszakban szoktunk koncertezni akkor is csak hétvégén. Van még egy Aréna koncert februárban, de ennyi, úgyhogy alapvetően nekem sok időm van szerencsére. Rengeteget beszélgettem hármas ikres anyukákkal és mindenki támogatott abban, hogy három babánál bizony kell a segítség.
Vannak már hármasikres anyuka barátnőid?
Hogyne, persze...
Hol találtál rájuk?
Ők találtak meg igazából, majd beajánlottak egy csoportba. Nagyon cukik, rettentően segítőkészek, csak szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni.
Az alapján, amit ők mesélnek, mennyire különbözik a valóság attól, amit elképzelsz? Volt olyan dolog, ami meglepetésként ért?
Én annyira nagyon felkészültem erre az egészre, hogy nem volt ilyen igazából, talán csak az, amikor megláttam a babakocsit. Akkor azért meglepődtem, hogy az ilyen. Mondták, hogy amikor befekszem a kórházba, az egy kicsit nehezebb lesz, dehát van mivel foglalkoznom, úgyhogy feküdni fogok az ágyban és irkálom a dolgaimat, dalaimat.
„Menni, menni, menni míg csak útra találsz
Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy
Élni, élni, élni úgy, hogy semmit se bánj
És szemedben a jel, hogy látod amit kell
Szemedben a jel”
A más állapot hozott új ötleteket?
Folyamatosan dolgoztunk Szakos Krisztiánnal, úgyhogy van néhány vadi új dalunk, amik nagyon nagyon jók lettek. Mondtam is a babáknak, amikor megtudtam, hogy várandós vagyok, hogy azért hozzatok fentről valami jó nótát anyának, és hoztak!
Mennyiben lesznek mások, mint az eddigiek?
Nyilván érzelmileg vannak bennük friss fordulatok is, mindig követjük azokat a dolgokat amik a világban mennek, de ott lesz bennük az az igazi Rúzsa Magdis íz. Nagyon várom, hogy megmutassam a közönségnek.
Van egy csengettyű a nyakadban, erről mesélj!
Több várandós nőnek láttam a nyakában, azt mondják, amikor csengetsz vele, hallják. Elvileg minden, amit a magzati korban hallasz, már hatással van rád. Ezért azt találtam ki, hogy időről időre csengetek nekik és amikor majd megszülettek - akkor is, csengettyűzgetünk néha, hátha nyugtató hatással lesz rájuk.
Biztos vagy benne, hogy jövő nyáron már színpadra állsz?
Hát persze, heti 1-2 nap néhány órára nyugodtan lepattanhatok majd, nekem ez lesz a töltődés, elvégre fél évvel szülés után mást is láttam már dolgozni, színpadon állni.
„Megfogtál egy percet
Hullik a hó
A hidegből is maradt
Valami jó
Szíved a peronon vár”
Mikor volt az utolsó koncerted?
Szeptember vége felé.
Akkor tudtad, hogy ez az utolsó egy időre?
Hát hogyne! Mindig tervek szerint dolgozom, ez abszolút ki volt számolva, megbeszéltem a dokikkal, hogy eddig mehetek.
Kívánós kismama vagy?
Az elején kívánós voltam, de akkor is ilyen őrültségek voltak hogy például az ecetet nagyon nagyon kívántam, aztán a banánt, az almát folyamatosan, egyébként mást nem annyira. Most, amikor nekik a tápanyagra van szükségük, hogy gyarapodni tudjanak, érzem azt, hogy húsevő lettem. Dehát a protein nagyon kell.
Nem tűnik úgy egyetlen képen sem, hogy te olyan nagyon sokat híztál volna...
Csak a hasam lett hatalmas, de egyébként ami kis plusz rám jött, az abszolút normális. Meg aztán az én spártai üzemmódomban ezeket a dolgokat majd tudom kezelni elég gyorsan.
A karácsony hogyan telt?
Mi már hamarabb összeültünk. Most az a legfontosabb mindenkinek, hogy jól legyünk és a babák még bent maradjanak a pocakban. Most ez a legnagyobb ajándék.
„A szíved is hallja,
ahogy dobog és lüktet a testedben.
Körbe vesz mindig,
varázsolj lágy üde dallammal.
A szeretet hangja,
ha elhagyod akkor is mindig vár.
Nem hagy magadra,
minden ajtó előtt ott áll.
Te csak tárd ki a szívedet,
engedd meg, hogy beléphessen.
A világ megismerhessen,
oda adhasson mindent.”
(Rúzsa M. Tárd ki a szíved!)
Fotó: Rúzsa Magdolna menedzsment
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
