Meghúzta a váratlant Ákos a lemezbemutató koncertjén

Feketeöves Ákos rajongóként mindig azt gondolom, hogy nehéz meglepni, azonban az énekesnek mégis mindig sikerül ezt teljesítenie. Hiszen Ákos a 30 éves szólópályafutása alatt sem jutott el oda, hogy csupán a legismertebb számait sablonos módon eljátszva boldogítsa meg kedvelőit. Ákos a kísérletezés híve, amely megmenti őt a biztos unalomtól, minket pedig sokadjára is magasba röpít ezzel a hozzáállásával.

Ennyire rendhagyóra sikerült a Metropolis lemezbemutató is a Papp László Sportarénában 2024. december 14-én este.

Ákos mindvégig pedzegette, hogy lelkileg készítsék magukat az új albumra a kedves érdeklődők, arra azonban valószínűleg sokan nem gondoltak, hogy szó szerint katonás sorrendben valóban megkapják az egészet. Azonban ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis fontos néhány gondolatot elmondani arról a színpadi látványvilágról, amely Ákos teljes karrierjének kiemelt szerepet tölt be. Így ezúttal is egy gigantikus, hatalmas vetítővásznat kaptunk, amelyet két oldalt olyan tornyok egészítettek ki, amelyek szintén segítettek az élmény megélésében. Nem meglepően a koncert alatt végig a Metropolis albumhoz tartozó grafikai elemeket kaptunk, amely főként a futurisztikus jövőbe vezetett el minket. Erőteljesen rímelve a címadó dalban található „a századok közt eljön az utolsó, mire egyetlen hatalmas város lesz a bolygó” gondolatra. A vetítési elemeket a koncert második felében pedig olyan robotkarok egészítették ki, amelyek a fény- és vetítéstechnikát voltak hivatottak színesíteni.

És, hogy milyen volt a koncert hangulata? Nyilvánvalóan némileg váratlanul érkezett ez az egész egy bizonyos réteg számára, hogy Ákos teljesítette ígéretét, és valóban unortodox módon, mindenféle beékelések nélkül adagolta számunkra a Metropolis albumot. A Metropolis a zenész első dupla albuma is egyben, így lényegében a koncertet ez az anyag tette ki teljes egészében. Valóban komoly meglepetést szolgáltatva ezzel a látogatók egy nagyobb része számára. Ennek a különböző Ákos rajongói csoportokban bőven hangot adtak. Ákos azonban most is színesítette a dalait, így többek között például a Golgotába váratlanul szúrta bele a Dire Straits – Money for nothing dallamait, a Marionettbe pedig a Dead or Alive – You Spin Me Round sorai kerültek be. Mégis a Csak énekelj című számban elhelyezett Billy Idol – Rebel Yell volt a csúcs. Az albumbemutató dalainak csúcspontja egyértelműen a záróakkord volt, amely során Ákos a hosszú kifutóra állva énekelte el a biblikus mámorba vezető Égbekiáltó (De profundis)-t. Az est további fontos pillanatai közé a nyitó Ember maradj, a rajongók szívét eltaláló A tükör, a Magunk maradtunk, a már említett Golgota, a Kalifornia és a Bolondulásig voltak.

Azonban még nem volt vége, és jött egy viszonylag váratlan, hat számból álló Bonanza Banzai blokk, amely szintén a kifutó végén zajlott, itt viszont már a teljes zenekarral a pódium ezen részén. Nem meglepő módon a buli a tetőfokára hágott, amikor a Calypso, Tánc, Monumentum, A 101-es szoba, az 1984 és a Kihalt minden szólt. Ebből egyértelműen a Tánc volt a legütősebb, amelybe bőven jutott némi kísérletező szintirock.

Ha végső soron nekem, mint bevallott, hardcore Ákos kedvelő embernek hiányérzetem lehetett, az pusztán az, hogy el tudtam volna képzelni még legalább négy-öt számot a 2 óra 10 perc mellé. Nyilván olyan Ákos koncertet sem fogunk többet hallani, ahol pusztán egyetlen Ákos albumról szólnak a dalok. Ez az új album és rövid Bonanza Banzai blokk a váratlan koncertlista választás és elképzelés miatt adta végül magát, de a Metropolishoz bőven illeszkedett volna néhány másik Ákos nóta is. Ebből azonban a jövő évi koncerteken még kapunk bőven, amikor a Metropolis jelentős részei kikerülnek majd a repertoárból, és helyüket minden bizonnyal ehhez passzoló dalok egészítik ki.

Cikk: Sziklai Attila
Fotók és Leadfotó: Jecsni Gréta