A csillagközi tér ugyanis nem egy éles határ, hanem egy fokozatos átmenet, amelyben a Nap mágneses befolyása lassan elhalványul. A szonda 2012-ben lépett ki a helioszférából, vagyis abból a buborékból, amelyet a Nap szélárama hoz létre. Ezzel első ember alkotta eszközként lépett át a csillagközi térbe. A Voyager–1 jelenleg már csak két tudományos műszert működtet, mivel az energiaforrása, a radioizotópos termoelektromos generátor folyamatosan gyengül. A NASA becslése szerint a szonda a 2030-as évek elejéig képes lesz adatokat küldeni, utána azonban elnémul. Ez azonban nem jelenti a küldetés végét, hiszen a Voyager–1 tovább halad majd a Tejútrendszerben, és akár több tízezer évig is sodródhat a csillagok között. A tudományos feladata jelenleg az, hogy mérje a csillagközi tér részecskéit, mágneses mezőit és sugárzási viszonyait. Ezek az adatok rendkívül értékesek, mert a csillagközi tér olyan környezet, amelyet korábban soha nem vizsgáltunk közvetlenül.
Fotó: Pinterest - Illusztráció
A csillagközi tér ugyanis nem egy éles határ, hanem egy fokozatos átmenet, amelyben a Nap mágneses befolyása lassan elhalványul. A szonda 2012-ben lépett ki a helioszférából, vagyis abból a buborékból, amelyet a Nap szélárama hoz létre. Ezzel első ember alkotta eszközként lépett át a csillagközi térbe. A Voyager–1 jelenleg már csak két tudományos műszert működtet, mivel az energiaforrása, a radioizotópos termoelektromos generátor folyamatosan gyengül. A NASA becslése szerint a szonda a 2030-as évek elejéig képes lesz adatokat küldeni, utána azonban elnémul. Ez azonban nem jelenti a küldetés végét, hiszen a Voyager–1 tovább halad majd a Tejútrendszerben, és akár több tízezer évig is sodródhat a csillagok között. A tudományos feladata jelenleg az, hogy mérje a csillagközi tér részecskéit, mágneses mezőit és sugárzási viszonyait. Ezek az adatok rendkívül értékesek, mert a csillagközi tér olyan környezet, amelyet korábban soha nem vizsgáltunk közvetlenül.