Utazás az előző életünkbe

Emlékképek
Egy katona sétál be a kastély parkjába. Nagyon fess, jóképű tiszti egyenruhát visel.(Mostani élemben ő a férjem). Édesapámhoz jött látogatóba, akinek régi ismerőse. Mikor meglát, szép hölgynek szólít és biztosít rokonszenvéről. Pár napi itt tartózkodás után hazatér hazájába, a francia földre, majd sűrű levelezésbe kezdünk. Az első levél tiszteletteljes baráti, a levelet futár hozza-viszi.

Következő emlékkép
A szobában félhomály, a nagy nehéz bársony függönyök behúzva. A nevelőanyám fekete ruhában van, kezében 3 ágú gyertyával megy át a szobán. A tükrök le vannak takarva, valaki meghalt.
-    Hol van az édesapád? – kérdi Judit
-    Nem látom - feleltem

Vissza az időben
A helyszín egy kikötő, nagy vitorlás hajót látok. Édesapám néhány férfi társaságában felszáll rá. A parton sok az ember, én fehér zsebkendőt lengetek, így búcsúztatom édesapámat.
Kicsit később valaki hírt hoz, hogy a hajó viharba került és elsüllyedt. Mindeni odaveszett.
Meghalt az édesapám. A nevelőanyám napról-napra halványabb lett, majd nem sokkal később belehalt a bánatba.

Ismét egy emlékkép
Most 34-35 éves vagyok. Estélyt tartok franciaországi kastélyunkban. A kastély fényárban úszik. A teraszon állok a férjemmel, az egykori katonatiszttel és a nyüzsgő tömeget figyeljük.
Kicsit később:
Tavasz van, és áldott állapotban vagyok, olyan boldog vagyok, hogy majd kiugrok a bőrömből.
És elérkezik a nagy nap. Megszületik az első gyermekem. Kislány. Felicitinek nevezzük el.
Később még 3 gyermekem született.

Pár évvel késöbb
Újra Veronában vagyok. Kimegyek az utcára az emberek közé. Szűk utcácskákat, macskaköves utat látok. Egy olyan helyre érek, ahol már az utca kihalt. Az egyik szűk sikátorból 6 koldus terem elő, és szaggatni kezdik a ruhámat. Egyikük mocskos kezével befogja a számat, pénzt akarnak. Mivel nem találnak, feldühödnek. Az egyikük kést szegez a torkomhoz, mire én megdermedek az undortól és a félelemtől, majd aléltan a földre zuhanok. Arra eszmélek, hogy hűséges testőröm az egykori strázsa gyengéden pofozgat, hogy magamhoz térjek.

Időben haladunk előre
Már ősz a hajam, öreg és fáradt vagyok. Hajam még rendezett tincsekben tekerőzik a fejemen.
A kandalló körül ülünk felnőtt gyermekeim és azok gyermekei társaságában. A tűz barátságosan pattog, meleget ont, csak az én szívembe költözött tél. Hiába vannak körülöttem oly sokan, mégis egyedül vagyok. Meghalt a férjem, akit a lelkem felének tartottam. Tudom, hogy már nincs sok maradásom. Szép életem volt nagyon boldog voltam.

Visszatérés
„Vezetőm segítségével visszatérek: Az ezüst fonalat a kezemben lassan elengedem, így visszatérek mostani életemben. Ha nem saját magam tapasztaltam volna, el se hinném, hogy ilyen egyáltalán létezik. Nagyon valóságos volt az egész: a helyszínek, a korabeli ruhák, az a beszédstílus, ahogy akkor beszéltünk egymással. Mindez egy kellemes nyári délutánon történt, és elmondhatom, hogy hatalmas élmény volt számomra.”