Mellettünk élnek, mégsem ismerjük őket! Miért van ez?

Egy kérdés: Te ismered a szomszédaidat? Én például nem és rengeteg ismerősömtől hallom, hogy azt sem tudják, kik élnek egy karnyújtásnyira tőlük. Persze vannak kivételek, de szerintem az a jellemző, hogy még a nevüket sem tudjuk, azt főleg nem, hogy például honnan származnak vagy, hogy egyáltalán számíthatunk e rájuk – ne adj isten – egy váratlan helyzetben. De vajon miért van ez?

Virtuális! Valóság?

De most tök komolyan. Abban a világban, ahol a Föld másik felén élő ember reggelijét vagy éppen fürdőruhás képét is szorgosan lájkolgatjuk, pont azokat nem ismerjük, vagy nem akarjuk megismerni, akik a mellettünk lévő ajtó mögött élik mindennapjaikat? Kicsit szürreális. Persze annyi minden van, ami gátat szabhat ennek. Rohanunk, próbáljuk utolérni magunkat, 100%-ot hozni a melóban, a párkapcsolatunkban vagy éppen szociális életünkben brillírozni. Nehéz. De, ha jól belegondolunk ez is csak egy indok, mert az mindig van, sőt nagyon is könnyen jön és egyszerűbb így hozzáállni.

Tipikus ’magyar’ hozzállás

Sokszor halljuk, hogy van egy tipikus hozzáállása a magyaroknak a dolgokhoz. Vajon valóban erről van szó? Én nem gondolnám. Neked, nekem, szerintem bárkinek, akinek kicsit is van szociális érzéke, jól esik, ha a szomszédja átkopog, hogy: „Helló én vagyok az új szomszéd és annyira jó arc vagyok, hogy bemutatkozom, mert azt is hallani fogod, ahogy zuhanyzok, és érzed majd az elszívón át, hogy hagymát pirítok a vasárnapi ebédhez.” Szimpatikus, nekem legalábbis az lenne. Mert amúgy tényleg ez fog történni. Akkor miért érezzük mégis cikinek vagy miért gondoljuk azt - tisztelet a kivételnek - hogy idiótának néznek, ha beállítunk hozzájuk? Mert ebben a tekintetben viszont kijön a magyar mentalitás. Félünk megnyílni, félünk az elutasítástól, már ha itt egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről és szimplán félünk, hogy a másik mit gondol majd rólunk.

Igazából mindegy

Ha jobban belegondolsz, nem veszíthetsz semmit, maximum pár percet az életedből. De mivan, ha az ajtó másik oldalán egy olyan ember áll majd, akivel barátságot kötsz vagy aki segít, ha éppen egy csillag csavarhúzóra van segítséged. Igazából nem gondolom, hogy ez a lényeg, sokkal inkább az elvről van szó, hogy valaki a közvetlen környezetdben él, mégsem tudsz róla semmit.

Csak én gondolkozom így?

Persze itt is felmerül egy komoly kétely az emberben, hogy vajon kiváncsiak-e mások ránk. Értem ezt úgy, hogy lehetünk mi bármilyen lazák és jó fejek, ha az adott szomszédot pont nem érdekli a mi lelki világunk és, hogy ki lakik mellette. Erre azt mondom, hogy full mindegy. Én, te már jól érezheted magad emberi mivoltodban, mert megtetted azt a lépést, amit egy normális ember is megtenne. Kommunikáltál, nyitottál a másik felé, egyáltalán tettél egy lépést afelé, hogy megismerd a melletted élő idegent. Aki, ha minden jól megy, nem lesz többé idegen.

Nagyon sokan sokféleképpen látjuk, éljük meg a karácsonyt. Míg egyeseknek elsősorban vallási ünnep, másoknak a meghitt családi pillanatok miatt fontos, de biztosan akadnak olyanok is, akik a munkahelyi leállás és szabadnapok miatt várják leginkább. Szerintem azonban mélyebb oka is van annak, miért lettünk fogékonyak már október 20. után a Last Christmasre.

Leadfotó: hirado.hu Gif: giphy.com

Oldalak

Szólj hozzá Te is!