Smink és bokszkesztyű: Furó Virág profi K1-esként sem adta fel nőiességét

A gyönyörű fiatal lány a női mezőny egyetlen tagjaként harcol a kínaiak ellen a hazai rendezésű K1 gálán.

A küzdősport nemcsak a fiús lányoknak való

A harcművészetet a legtöbben a férfi nemhez társítjuk, pedig napjainkban sok millió nő választja a küzdősportot hobbijának vagy űzi magasabb szinten. A Disney már 1998-ban elkészítette a Mulan című mesét, amelyben egy japán lány történetét ismerhettük meg, aki a gésák élete helyett a szamurájok között, harcosként próbál érvényesülni. Miért is lenne furcsa tehát 2019-ben, Magyarországon, hogy egy debreceni lány már gyerekkora óta kickbokszol, ma pedig már kínaiakkal verekszik meg a győzelemért az egyik legösszetettebb szabályrendszerben, a K1-ben?

Furó Virág már tinédzserkora óta üti a bokszzsákot és az ellenfeleket, és fiatal kora ellenére már olyan komoly sporteredményeket tudhat a háta mögött, mint a francia és magyar K1-bajnokság legjobbja, a Superfight Series versenyein pedig még egyszer sem talált legyőzőre. Október 12-én a kecskeméti Messzi István Sportcsarnokban lép ringbe, melynek kapcsán a Femcafe.hu-nak adott exkluzív interjút.

Hogyan kerültél először kapcsolatba a küzdősportok világával?

A családom révén kerültem be ebbe a világba. A bátyám versenyzett és rendszeresen kilátogattunk a mérkőzéseire, hogy szurkoljunk neki. Elég hamar beleszerettem ebbe, eldöntöttem, hogy én is ki akarom próbálni magamat ebben a sportban. Középiskolás koromban iratkoztam be egy debreceni klubhoz, azóta folyamatosan, szünet nélkül edzek és versenyzek.

Hogyan fogadtak az edzőtársaid? Milyen érzés volt lányként részt venni az edzéseken?

Koedukált edzéseken vettem részt, de soha nem ért amiatt hátrányos megkülönböztetés, mert lány vagyok. A klubban volt több női versenyző, ma már egyáltalán nem szokatlan dolog, ha egy harcművészetben nemcsak a férfiak képviseltetik magukat. Most különleges helyzetben vagyok, mert nincs lány versenyző a csapatomban, így egyedüliként kell majd helyt állnom, ráadásul a felkészülési időszakot is végig srácokkal tudom teljesíteni. Engem ez nem zavar, mert alkalmazkodó típus vagyok, jól tudunk együtt dolgozni. Ez jellemző volt rám mindig, szerencsére elég hamar nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki a többi sporttárssal és az edzőimmel is, gyorsan rápörögtem, hogy tényleg ezt szeretném csinálni. Ők is elégedettek voltak a hozzáállásommal és a teljesítményemmel is, haladtunk előre, sosem éreztem úgy, hogy abba akarom hagyni vagy terhes lenne számomra.

Mit szólt hozzá a környezeted, amikor kiderült, hogy a kickbox több nálad, mint egy hóbort vagy hobbi?

Meglepődtek rajta, hogy lányként miért van erre szükségem. A küzdősportban sokan csak az erőszakot látják, azt, hogy emberek egymást ütik-vágják. Engem is féltettek, hogy miért kell üttetnem magamat, megsérülhetek, megcsúnyulhat az arcom. Egy idő után látták, hogy semmi nem tud ettől engem eltántorítani és elfogadták, hogy mostantól már az én meccseimre is jöhetnek majd szurkolni. Csodálkoztak rajta, de sosem tiltottak attól, hogy ezt csináljam. A környezetemben lévő lányok teljesen másfelé sodródtak, senki nem akarta kipróbálni ezt, de mindenki tudta rólam, hogy ez a sport az életem része és nagyon fontos számomra.

Annak ellenére, hogy a ringben a harcias oldaladat mutatod, civilben egy csinos, bájos lány vagy, akiről talán első ránézésére senki sem gondolná, hogy egy pillanat alatt a földre tud küldeni szinte bárkit. Mindig fontos volt számodra a külsőd és a nőiességed hangsúlyozása?

Mindenki azt hiszi, hogy aki férfias sportot vagy valamilyen harcművészetet űz, az már alapból fiús. Rám ez azonban egyáltalán nem jellemző. Nagyon szeretek sminkelni és öltözködni is. Ha olyan helyre megyek, ahol illik kiöltözni, akkor nem csak azt a benyomást szeretném kelteni, hogy sportoló vagyok. Nyilván nem lehetnek hosszú műkörmeim a versenyzés miatt, de a ringen kívül én is épp úgy megélhetem a nőiességemet, mint bárki. A hosszú, derékig érő hajamból sem engedtem, a ringben viszont befonva és összefogva hordom, hogy ne zavarjon a küzdelemben.

A sport nem mellesleg abban is segít, hogy hibátlanra formálja az alakod. Mit kell tenned annak érdekében, hogy ilyen tónusos, mégis nőies alakod legyen?

A mozgás mellett nagyon fontos odafigyelni arra is, hogy miket eszek. Igyekszem minél tudatosabban táplálkozni akkor is, mikor nem készülök éppen valamilyen nagyobb meccsre. Általában fogyasztanom kell, hogy megőrizhessem a versenysúlyom. A mennyiség és a minőség is nagyon fontos az étkezésnél. Ha nem kell sokat fogynom, akkor délelőtt eszek több szénhidrátot és ahogy telik az idő, egyre kevesebbet fogyasztok belőle, inkább fehérjét és zöldségeket. Edzés előtt viszont kötelező a szénhidrát, utána pedig a fehérje. Ha nem készülök meccsre, akkor is minden nap edzek. A mérkőzések előtt hat-hét hetes felkészülési időszakom szokott lenni, amikor már keményebb a napi rutin, akkor két edzésem is szokott lenni egy nap.

Mennyire nehéz ezt betartani? Rutinná vált már számodra ez az életmód?

Én nagyon szeretem és várom a versenyeket és az előtte lévő felkészülést is élvezem. Rákoncentrálok a célra és szinte csak erre figyelek. Nyilván van benne nehézség, hétvégére nagyon elfáradok, szükségem van a pihenésre. Próbálom nem kizsigerelni a testemet, így ha túlterhelt vagyok, elmegyek masszőrhöz, ami mindig nagyon jól esik.

A versenysport doppingolja az embert, hiszen mindig az újabb győzelemért hajt vég nélkül. Ugyanakkor a harcművészetekben való jártasság az élet más területein is jól jöhet. Te ezt hogy tapasztaltad meg a saját bőrödön?

Azt gondolom, hogy ez a sport nagy önbizalmat tud adni minden embernek, ugyanakkor aki jobban elmélyed benne, rájön, hogy a cél nem az agresszió kiélése. Ez egy észjáték, egy sport, az erőnket és a tudásunkat ezen az úton kell kamatoztatni, nem pedig a balhézás és verekedés során. Az én fejemben is hamar kettévált ez a két dolog, sosem használnám vitarendezésre a fizikai erőmet, csak ha esetleg életveszélybe kerülnék vagy más ártatlan embert kellene megvédenem. De nagyon remélem, hogy ilyesmire sosem kerül sor, a ringben szeretném a jövében is megmutatni, mire vagyok képes ezen a téren.

A K1 egy bonyolult szabályrendszer, amelyben komoly harcművészeti múlttal rendelkező sportemberek küzdhetnek meg egymással. Te hogyan kerültél be ebbe a versenytípusba?

Én kickboksszal kezdtem, de az akkori edzőm elindított egy ökölvívó magyar bajnokságon, ahol jól szerepeltem és felfigyeltek rám. Utána elkezdtem a válogatottal dolgozni, akikkel másfél éven át működtem együtt. A táborokban és a versenyeken csak ökölvívás volt, de a klubmonál ugyanúgy kickbokszoltam. Később felfedeztem magamnak a K1-et, aminél azt éreztem, hogy megtaláltam a sportomat. Nagyon szeretem, hogy összetett, nem csak ütés, hanem rúgások is vannak benne. Veszélyes, de pont ettől kihívás.

A következő versenyeden egy kínai lány lesz az ellenfeled. Mire számítasz?

Nagyon jók a kínaiak, nem könnyű ellenfelek. Gyorsak és technikásak. Sokat készülök, nagyon szeretnék nyerni, remélem, hogy a legjobb formámat tudom majd hozni. Számomra nagy öröm, hogy egyedüli magyar lányként mérkőzhetek ezen a gálán. Sok profi, női bunyós van Magyarországon, éppen ezért megtisztelő, hogy engem választottak.

Mivel kapcsolódsz ki, ha éppen nem a ringben vagy?

Nagyon szeretek a természetben lenni és imádom az állatokat. Ha van időm, hazamegyek vidékre a szüleimhez, ahol van lehetőségem közöttük lenni. A végzettségem szerint állattenyésztő mérnök asszisztens vagyok, ezen belül pedig ménesgazda. A küzdősportok mellett a másik szenvedélyem a lovaglás, nagyon szeretem a lovakat és velük vagyok a legszívesebben.

Mennyire tervezel hosszú távon a küzdősporttal? A családalapítás szempontjából a lótenyésztés biztonságosabb munkának tűnik, mint a verekedés.

Mostanában sokat gondolkodom ezen, hogy bármennyire is szeretem a ringet, nem maradhatok ott örökre. Amíg képes vagyok rá, addig viszont szeretnék mindent beleadni, fejlődni és versenyezni. Természetesen én is szeretnék majd babát. Ha úgy alakul, és megy, akkor a családalapítás, gyerek mellett is szeretném folytatni az aktív sportot. Most is tartok órákat a klubomban, így az edzősködést sem tartom később kizártnak a részemről.

Egy tinédzserkori olvasmánya indította el a régészeti pályán a fiatal magyar nőt, aki a gízai piramisok lábánál, Irak veszélyes zónáiban és Szudán háború sújtotta, elszigetelt településein kutatta az emberiség múltját. A romantikus vágyálomból valóság lett, mára ő Magyarország egyik messzehírű utazó régésze, aki nemcsak beszél róla, hanem teljes lényével sugározza, mi az a női erő. Interjú.

Leadfotó és fotók: Furó Virág engedélyével

Oldalak

Szólj hozzá Te is!