Ilyen élete volt a nőknek a salemi boszorkányüldözések idején

Non-konformisták

A salemi nők közül gyengének és non-konformistának tekintették azokat, akik szembeszálltak a puritán rendszerrel. A lakosság szerint megkísértette őket az ördög, mivel nem voltak elég erősek, hogy küzdjenek ellene. Őket vádolták boszorkánysággal, csak mert nem illeszkedtek a társadalomba. Csak néhány példa: kivégeztek egy asszonyt, aki premaritális (házasság előtti) szexet folytatott második vőlegényével. Felakasztottak egy hajléktalan özvegyet, aki pénzért és ételért könyörgött, valamint megvádoltak egy rabszolgát, aki feltehetően egy egzotikus országból származhatott, mert fekete volt.

Mielőtt Salem "máglyára vetette volna" ezeket az embereket, eltűrték őket. Manapság ha nem értünk egyet a rendszerrel, akkor tüntetéseket szervezünk, matricákat helyezünk el a plakátokon, kibeszéljük a gondjainkat Messengeren, vagy épp paradicsomot dobálunk. Az 1690-es években azonban a polgároknak szembe kellett nézniük a városvezetéssel, a törvényekkel és egymással. A szigorú puritán szabályok rendet tartottak a nép között, a lázadókat pedig elnyomták vagy eltakarították az útból. Erre tökéletes módszerek voltak a boszorkányperek.

Vád után nincs kegyelem

A massachusetts-i Salemben a nők másodosztályú polgárok voltak. Nekik nem engedélyezték a szavazást a Törvényszékben, nem vásárolhattak vagy adhattak el földet, nem bonthattak fel házasságot, és mindent meg kellett tenniük, amit a férjük mondott. Ha pedig megvádolták őket valamivel, utána nem volt kegyelem. Ha egyszer boszorkánynak titulálták őket, nem volt visszaút, képtelenek voltak meggyőzni az embereket, hogy ártatlanok. A salemi perek során - ahogy említettük - összesen 200 polgárt vádoltak meg, de nem végezték ki mindet. Akik beismerték bűneiket (még ha hazudtak is így), azok megúszták az akasztást, ám akik ellenálltak, számukra nem volt remény.

Ami a bizonyítékokat illeti: akkoriban Salemben a Smithsonian szerint úgynevezett "spektrális bizonyítékok" alapján döntött a Törvényszék, ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag bárki megvádolhatott bárkit, előálhattak az emberek szemtanúkként, hogy bizonyosan látták felebarátjukat az ördöggel lepaktálni. Persze nem mindenki gondolta úgy, hogy ezek a "bizonyítékok" helytállóak. Egy Cotton Mather nevű miniszter levelet írt a bíróságnak, amelyben kérte a spektrális dolgok letiltását, de a hivatal nyilván visszautasította a kérelmet. Tulajdonképpen számos hamis vádnak számtalan nő (és férfi) itta meg a levét.

Leadfotó: 123rf