Ónódi Eszter: "A színészek nagyon jó fej emberek!"

Részt vettél a Bringázz a Munkába! kampányban, és ide is biciklivel érkeztél. Ezek szerint sokat biciklizel?

A belvárosban lakom és dolgozom, a város pedig annyira zsúfolt, hogy nem nagyon hagy más alternatívát, mint a bicikli. Jobban járok, mintha autóval vagy tömegközlekedéssel utaznék. Persze az is igaz, hogy nem feltétlenül a legegészségesebb módja a közlekedésnek, mert a levegő nagyon szennyezett. Ezért védem is magam maszkkal meg sisakkal. Tény, hogy szeretek biciklizni, de nem sportszinten használom, kizárólag közlekedési eszközként.

Az egészséges életmódra mennyire figyelsz oda a mindennapi életedben?

Figyelek rá, mert tapasztalatból tudom, hogy az embernek sokkal kevesebb az energiája, ha teleeszi magát, ráadásul egészségtelen kajákkal. Olyankor képtelen teljesíteni. A szakmám furcsasága, hogy ha előadást játszom, akkor este héttől tízig kell topon lennem. Valahogy úgy kell az étkezéseket alakítani, hogy egész nap annyi kaját vegyek magamhoz, amitől nem a dívány után ácsingózom, de tovább is tudom tenni magam és haladni, anélkül, hogy meginnék egy liter kávét. Meg hozzá kell tenni azt is, hogy egy színész abból él, ahogy kinéz. Ha felmegy a színpadra, a néző ott egy testet lát, amit karban kell tartani, és ez önfegyelmet igényel.

Hogy jellemeznéd a saját stílusodat? Mennyire befolyásol téged az aktuális divat?

Leginkább az befolyásol, hogy megbolondulok a plázáktól, így többnyire csak akkor megyek vásárolni, ha már tényleg nincs mit fölvennem. A mindennapi életben a praktikum vezérel, mert a színházban úgyis rengeteget kell öltöznöm és ruhákat próbálnom, szóval még egy gombbal sem akarok vesződni, ha nem muszáj. Ha valamilyen rendezvényre megyek, akkor természetesen átgondolom, mit veszek fel, van néhány csatornám, akiktől szükség esetén beszerzem a ruháimat. A ruhákkal való legpozitívabb viszonyom a jelmeztervezéshez köthető. Van pár olyan jelmeztervező, akikkel nagyon szeretek együtt dolgozni, és akikkel kreatívan inspiráljuk egymást. Ilyenkor szívesen időzöm el azon, hogy mit is veszek fel. Ez nem csak azért van, hogy minél jobban nézzek ki a színpadon, hanem mert komoly segítséget nyújthat az adott karakter eljátszásában. Többször előfordult már, hogy az első öltözésig teljesen tanácstalan voltam egy szerepet illetően, valahogy nem állt össze a kép. Abban a pillanatban, ahogy megjött a ruha, felvettem és belenéztem a tükörbe, valahogy az egész alak a helyére került.

Magyarországon mennyire jellemző az, hogy ha a színésznők öregszenek, egyre kevesebb szerepet kapnak? Te nem félsz ettől?

Tényleg igaz a színésznőkre, hogy vannak bizonyos váltókorok. Vannak a fiatal lány szerepek, utána az érett nő szerepek, és itt szokott lenni egy nagy ugrás az anyuka illetve a nagymama szerepek között. Szerencsére ma már nem annyira élesek a határok, főleg Budapesten, ahol elég sok a rétegszínház, és a kísérletezésnek nagy szerepe és tere van. Régen is láttunk példát ilyenre, ott van például Törőcsik Mari, aki negyvenévesen játszotta el Júliát, pedig az nem is alternatív előadás volt. Újabban meg pláne össze tudnak keveredni a nemek és az életkorok, és a darabok is kezdik elfelejteni a hagyományos karaktereket, főleg ami a kortárs darabokat illeti. Vannak ilyen félelmeim, de bízom benne, hogy ezeket a problémákat át tudom majd hidalni.

Mivel töltöd a szabadidődet? Egyáltalán van szabadidőd?

Leginkább egy fő logisztikusnak érzem magam a szabadidőmben: próbálok egyensúlyt teremteni a munkám, a családom és a barátaim illetve a saját kikapcsolódásom között. Az előző évadban a saját kikapcsolódás gyakorlatilag teljesen a háttérbe szorult. Sokat dolgoztam, ezért a szabadidőm minden percét a családomra fordítottam. Tudom, hogy néha muszáj nekem is ilyen szempontból egy kis pihenőt tartanom. Hogy mennyire sikerül, az már egy másik kérdés.

Mennyiben változtatta meg az életed az, hogy anyuka lettél?

A munkát illetően szerencsésnek tartom magam, mert sikerült elérnem, hogy a fiam négy éves koráig évente csak egy munkát vállaltam, ez pedig óriási könnyebbséget jelentett. Most hat és fél éves, de ezt a csökkentett üzemmódot már nem engedhetem meg magamnak. A munkám miatt egy olyan életstílusom alakult ki, hogy délelőttönként próbálok, este fellépek, és a kettő között felszabadul a délutánom. Ilyenkor a fiamat fuvarozom ide-oda, elmegyek érte az óvodába, úszásra viszem, ezzel telik el az idő. Ezért nagyon nehéz bármi mást is beilleszteni a napjaimba.

Most min dolgozol éppen? Hol láthatunk legközelebb?

Most kezdtük el a Belvárosi Színházban a Jadviga párnája című regény színpadi átiratát, amiben én játszom Jadvigát. Annak idején már a filmben is szerepeltem, noha akkor a barátnő szerepét játszottam. Csak néhány nap különbség lesz az Aglaja és a Jadviga bemutatói között, úgyhogy az októberem ennek a két dolognak a jegyében telik majd. Utána Mohácsi Jánossal dolgozom a Katonában, ami szintén egy nagy találkozásnak ígérkezik. Ő egy nagyon tapasztalt rendező, aki már sok helyen kipróbálta magát, de nálunk még nem dolgozott. Vele egy Goldoni darabot fogunk színre vinni A nyaralás címmel. Egyelőre erről a két darabról tudok, az évad hátralévő részéről még semmi biztosat nem mondhatok. Ezen kívül maradnak a repertoár előadások, elég sok zenés darabba kerültem bele hirtelen. Az egyik a Virágos Magyarország című új magyar operett, amivel épp most nyertünk egy díjat a Vidor fesztiválon, a másik meg a Musik, musikk, musique című revü (a parókás kép ebből az előadásból való), egy nagyon komoly vállalkozásunk, amit a kritikusok már fel is terjesztettek a legjobb zenés előadás díjára.