Tudtad? Ezért pont 4 számjegy a PIN-kódunk

A négyjegyű PIN-kód története egészen a hatvanas évekig nyúlik vissza, amikor megjelentek az első bankautomaták
Az egyik kulcsszereplő egy skót feltaláló volt, aki azt szerette volna, hogy az emberek kártya nélkül, egy személyes kóddal férjenek hozzá a pénzükhöz. Eredetileg hat számjegyben gondolkodott, mert az matematikailag jóval biztonságosabb lett volna. Igen ám, csak a felesége közbeszólt. Egyszerűen nem tudta megjegyezni a hatjegyű kódot. A történet szerint ez volt az a pont, amikor a feltaláló belátta: hiába a nagyobb biztonság, ha az emberek nem képesek használni.
A négy számjegy így egy kompromisszum lett. Elég rövid ahhoz, hogy az átlagember megjegyezze, de elég hosszú ahhoz, hogy ne lehessen egy pillanat alatt kitalálni. Pontosabban: elméletben tízezer különböző kombináció létezik, ami akkoriban hatalmas számnak tűnt. A hatvanas–hetvenes évek technológiai szintjén ez bőven megfelelő védelem volt, főleg úgy, hogy az automaták korlátozták a próbálkozások számát.
A pszichológia is ráerősített erre. Az emberi rövid távú memória átlagosan 4–7 elemet tud egyszerre kezelni. Négy számjegy pont belefér ebbe a tartományba, még stresszhelyzetben is. Egy hosszabb kódnál már nő a hibázás esélye, ami frusztrációt okoz, a frusztrált felhasználó pedig rossz felhasználó. A bankok és szolgáltatók pedig mindig a lehető legkisebb ellenállás irányába mennek.
Idővel a négyjegyű PIN iparági szabvánnyá vált. Amikor új rendszerek születtek, már ehhez igazodtak, mert az emberek ezt ismerték. Senki nem akart kilógni a sorból egy öt- vagy hatjegyű megoldással, ami csak bonyolítja az életet. Így lett a kezdeti kompromisszumból globális norma, amit ma is használunk. Csakhogy azóta sok minden változott. A számítási kapacitás nőtt, az adatlopás hétköznapi lett, és az emberek feltűnően sokszor választják ugyanazokat a PIN-kódokat. Igen, a 1234 még mindig tarol. A harmadik oldalon jön a kérdés: mit kezdjünk ezzel ma, és van-e még létjogosultsága a négy számjegynek.


























