Mit árul el a testbeszéded?

Tötént már Veled olyan, hogy valakiről kapásból tudtad, hogy hazudik, holott a mondandójában nem volt semmi gyanús? Gondolkoztál már azon, hogy miért maradsz egyedül idegen társaságban, pedig nem vagy barátságtalan, épp csak karba tett kézzel álldogálsz? Ha voltak már ehhez hasonló gondolataid, de magyarázatot még nem találtál rájuk, akkor most figyelj!

Talán hihetetlenül hangzik, de az emberi kommunikácó több, mint 60%-át bizony nem a kimondott szavak adják. A metakommunikáció, a gesztusok, a mimika, tekintet és a beszédhang az, ami a oroszlánrészét adja és ezek azok a tényezők, amelyek alapján - akár tudatosan, akár tudat alatt - embertársaink megítélnek bennünket.

Miről is van szó tehát?
A non-verbális kommunikációval, a verbális kommunikációval ellentétben, nem információátadásra törekszünk, hanem akár akaratlanul is valódi érzelmeinket tükrözzük a többiek felé. Akaratlanul, hiszen ez soha sem tudatos és nem is szándékos. Éppen ezért ha megtanuljuk ezeket a jeleket dekódolni, sokkal többet megtudhatunk beszélgetőpartnerünkről, mint amennyit elmond nekünk.

Kommunikációnk akkor hiteles, ha a verbális és non-verbális részei összhangban vannak egymással. Viszont ha ezek az elemek "ütik egymást", akkor valamit vagy elhallgatunk vagy hazugságról van szó. Ugyanakkor nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a metakommunikációs tényezők kultúránként eltérést mutathatnak, ilyen esetben viszont kár lenne olyasmit zokon vennünk partnerünktől, ami az ő kultúrájában természetes. Hogy elkerüljük ezeket a kellemetlen szituációkat, érdemes kicsit utánanézni más népek szokásainak. Emellet szerepet játszanak egyéb társadalmi szempontok is, mint az életkor, a nem vagy a különböző ranglétrákon betöltött pozíció.

Mire kell figyelni?
Lássunk néhány, mindennapi életben is könnyen hasznosítható példát, melyek elsajátításával könnyedén megtaluhatunk olvasni a sorok között illetve saját kommuikációnk haékonyságát növelhetjük!
A jeleket mindig csoportokban kell figyelnünk, de egy-egy közülük magában is árulkodó lehet. Ilyen például a keresztbe tett láb és/vagy kéz. Ezek majdnem minden esetben negatív jelzések, méghozzá védekező pózok.

Ezzel ellentétben, mikor valaki nem elrejteni, éppen ellenkezőleg, felfedni igyekszik kezét, tenyerét kifelé fodítja beszéd közben, valószínűleg igazat mond.
Jól megfigyelhető a gyermekek esetében, hogy mikor hazudnak, hirtelen a szájuk elé kapják kezüket. Ez a jelzés az életkor előrhaladtával nem is tűnik el teljesen, csak intenzitása csökken: a felnőttek ilyenkor finoman megérintik a szájuk környékét, arcukat, például megdörzsölik az orrukat, szemüket, fülüket.

Kézfogáskor a lefelé fordított tenyér általában a dominanciára való törekvést, a felfelé fordított tenyér a behódolást jelöli.

A fejrázást egyértelmű negatív jelnek kell tekintenünk akkor is, ha az illető közben ezzel ellentétes, pozitív állításokat tesz. Ellenben az oldalra biccentett fej pozitív gesztus, valószínűleg partnerünk érdeklődik az általunk elmondottak iránt. Nőknél a zsebbe vagy övbe dugott hüvelykujj úgynevezett szexuálisan agresszív, kihívó magatartásra utal, míg férfiaknál ugyanez a dominancia kifejezőeszköze lehet. Ha beszélgetőpartnerünk hosszú, lapos oldalpillantásokkal fogdaja mondandónkat, érdemes témát váltani, ugyanis rémesen unja, amit mondunk!
Viszont ha a nő a válla fölött pillant oldalra, az cseppet sem negatív jel, sőt! Ilyenkor a nő csábít!

Tudj meg többet!
A sort hosszan lehetne folytatni, hiszen számtalan gesztus, non-verbális jelzés megtalálható kelléktárunkban érzelmeink kifejezésre. Ebben a kétség kívül izgalmas témában segít eligazodni Allan Pease Testbeszéd című könyve, mely első megjelenését (1988) követően méltán lett rendkívül népszerű tengeren innen és túl.