Miért nehéz nemet mondani?
Szívességet kér tőled egy kolléga, mikor te is el vagy havazva a munkával, vagy a barátnőd minden áron bulizni akar menni, de neked semmi kedved, inkább otthon maradnál filmezni? Nemet mondanál, de valamiért mégis kicsúszik a szádon, hogy jó, rendben. Vajon miért könnyebb beleegyezni valamibe, mint nemet mondani rá?
Sokféle elvárás nehezedik ránk. Gyerekkorunktól fogva próbálunk megfelelni az iskolában, a szülőknek, szívességet teszünk a barátoknak, mert úgy tartjuk akkor vagyunk jó emberek, ha mindenkinek a kedvében járunk. De mi van, ha elveszünk a számtalan elvárás között és elmosódik a határ a mi életünk és mások kéréseinek teljesítése között? Hogy ne omoljunk egészen össze a feladatok súlya alatt , íme pár ok, amit elolvasva talán könnyebben megértjük, hogy miért is olyan nehéz kimondani nem.
Udvariasság
Sajnos megtanultuk, hogy ha valamit nyíltan és őszintén közlünk, azt az emberek gyakran a nyers, udvariatlan, és "micsoda modortalan fráter" kifejezésekkel szokták illetni. Az ellenkezést is illetlennek ítéli társadalmunk, hisz mégsem való a főnök szemébe mondani, hogy nem csinálom meg a plusz papírmunkát helyetted, ennyi pénzért meg pláne. És természetesen attól is félünk, hogy holnaptól nem lesz állásunk.
Konfliktuskerülés
A legtöbb ember inkább konfliktuskerülő, mint konfliktuskezelő, mivel nehezen tűrjük a stresszhelyzetek. Elkerülni a nézeteltéréseket sokkal könnyebb, ezért gyakran mondunk igent olyan feladatokra, melyekről tudjuk, hogy egyébként csak véget nem érő meddő vitákká fajulnának. Nőkre ez különösen jellemző, hisz alapvetően mi vagyunk a családi béke fenntartói, és más területeken is szeretjük, ha nyugalom és békés légkör vesz körül minket.
Megbántás
Gyakran félünk, hogy ha most nem teszünk meg mondjuk a barátunknak valamit, akkor az megorrol ránk, esetleg mélyen megbántjuk. Nem akarjuk, hogy másnak rossz legyen , azt meg végképp, hogy esetleg egy ilyen csip-csup ügy miatt megszakadjon a kapcsolat. Érdemes észben tartani, hogy a barátaink megértenek minket, és nem fognak örök haragot tartani, ha néha nem intézzük el az ügyeiket. Ha netalán mégis így történne, valószínű nem is olyan fontos személy az illető életünkben, mint ahogy gondoltuk.
Bűntudat
Vagyis lelkiismeret-furdalás, tépelődés. Marcangoljunk magunkat, hogy de mi van, ha nem talált mást, aki lemegy neki sóért és citromért a boltba, vagy mi van ha álmatlanul forgolódik, mert nem ment le vele senki meginni egy pohár rozét, ne adj isten, ha egyedül kell elfogyasztania szörnyű tehetségkutató műsorokat bambulva a tévében. Felnőtt emberek vagyunk, mindenki meg tudja oldani apró-cseprő problémáit egyedül is, nem is jó ha mindenkinek elintézünk mindent, mert akkor könnyen egy „mindenki bejárónője” szerepben találhatjuk, magunkat.
Elvárások
Olykor úgy érezhetjük, hogy gyakorlatilag nem is szól másról az életünk, minthogy mások elvárásainak próbálunk megfelelni. Jól akarunk teljesíteni az élet minden területén, és ehhez hozzátartozik, hogy megcsináljuk azt amire kérnek, akár saját testi vagy lelki szükségleteink kielégítésének kárára, remélve hogy így talán megkapjuk a rég áhított dícséretet, elismerést. Ha folyamatosan pedálozunk csak magunkat tesszük tönkre, nézzük meg mik a saját elvárásaink, és először azoknak próbáljunk megfelelni.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
