Miért jó, ha mesét olvasunk?

A tévé és a számítógép korában a gyerekek egyre kevesebbet olvasnak, s a szülők is sok esetben az egyszerűbb megoldást választják: leültetik a gyereket a televízió elé, ahelyett, hogy felolvasnának neki, holott utóbbinak számtalan előnye van az előbbivel szemben.

A világ megismerése
Rohanó világban élünk, a szülő egész nap dolgozik, egyre kevesebb időt tud otthon tölteni, a mese egyik legfontosabb funkciója, hogy mikor mesélünk, együtt lehetünk gyermekünkkel. Nem is szükséges mesekönyvet elővennünk, csak mondjuk el, hogyan telt a napunk, természetesen mesés formában. Amíg kisebb a gyermek, ez a legjobb módszer, ahogy nő, áttérhetünk az állat-, majd a tündérmesékre. Az együtt töltött időn túl fontos, hogy gyermekeinket az olvasás szeretetére tanítsuk.

A mesék szimbolikus formában az élet nagy kérdéseivel foglalkoznak, általuk a gyermek megérti önmagát és környezetét, megtanul beilleszkedni a társadalomba, s felismerni a megoldásra váró problémákat. Az olvasott mese a képzelőerő, fantázia fejlődésének kulcsa, s a gyermek érzelmeit is gazdagítja.

Félelmek és indulatok feloldása
Bruno Bettelheim szerint az emberi léleknek van egy tudatalatti, ősökre vonatkozó emlékezete, s ez jelenik meg a mesékben. A mese olyan, mint egy gyónás, szörnyűségei nem kerülnek be az emberi szellembe, hanem feloldják a lélek rettegéseit. A mese hiányos logikája, valószerűtlensége (Miért nem ette meg a Farkas Piroskát első találkozásukkor az erdőben?) is azt a célt szolgálja, hogy a félelmet feloszlassa, mégpedig az értelem kikapcsolásával, azaz fájdalom nélkül. Általában a történetek szerencsés kimenetele is azonos célt szolgál.

Persze sokakban felmerül a kérdés, vajon a mesékben megjelenő szörnyűségek, mint az irigység, gyilkosság, kannibalizmus nincsenek-e káros hatással a gyermek pszichikai fejlődésére. Azt lehet mondani, hogy a kisgyerekek teljesen másképp fogadják be a történeteket, mint a felnőttek. Gyermekünkben napközben rengeteg félelem és indulat gyűlik fel, azt kell tapasztalnia, hogy ki van szolgáltatva a felnőtt világnak, nem igen tud beleszólni saját sorsának alakulásába, viszont az esti mesélés alkalmával azonosulni tud a mesehőssel, a legkisebb királyfival, aki elnyeri a királylányt s a fele királyságot. A mese biztonságot és reményt nyújt a gyermeknek, erősíti benne a hitet, hogy majd minden jóra fordul.

Ezen kívül érdemes megjegyezni, hogy a gyermek képzelete nem gyárt olyan félelmetes képeket, mint a rajzfilmkészítőké, a fantázia képei csak annyira ijesztőek, amennyire csemeténk képes azokat feldolgozni. Ezek a belső képek kulcsai a szorongás feloldásának.