Sokkoló: így nézett ki a lebombázott Lánchíd Budapesten

Néhány 1945-ös kép került elő a múltból, ami a lebombázott lánchidat ábrázolja.

A kész hidat 1849-ben avatta fel Ferenc József

A Duna két partján fekvő Budapest évszázadokon át két különálló városként létezett: Buda és Pest. A folyó nemcsak földrajzi határvonalat jelentett, hanem szimbolikus választóvonalat is a társadalmi, gazdasági és kulturális életben.

A 19. század elején azonban egyre sürgetőbbé vált az igény egy állandó összeköttetésre, amely nem csupán a közlekedést könnyítené meg, hanem a nemzeti egység szimbólumává is válhatna. Ebből az igényből született meg a gondolat, hogy hidat kell építeni a Duna fölé, egy olyan hidat, amely méltó a magyar nemzet ambícióihoz és jövőképéhez.

A híd megépítésének gondolata gróf Széchenyi István nevéhez fűződik, aki 1820-ban, egy jégzajlás miatt nem tudott átkelni a Dunán, hogy részt vegyen apja temetésén. Ez az élmény mély nyomot hagyott benne, és elhatározta, hogy mindent megtesz egy állandó híd létrehozásáért. 1832-ben megalapította a Hídegyletet, amely társadalmi és politikai támogatást gyűjtött a hídépítéshez. A tervezéssel az angol William Tierney Clarkot bízták meg, míg a kivitelezést a skót származású Adam Clark vezette. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, és tíz évvel később, 1849. november 20-án avatták fel a hidat, amelyet Széchenyi Lánchídnak neveztek el.

A Lánchíd az első világháborút még megúszta, de a másodikban felrobbantották. Hogyan nézett ki 1945-ben, azt a galériánkban megmutatjuk!

A híd klasszicista stílusban épült, kőpillérekre függesztett vasláncokkal, és technikai szempontból is korszerűnek számított. A hídfőkön elhelyezett kőoroszlánokat Marschalkó János szobrászművész készítette, és ezek azóta is a híd ikonikus elemei. A Lánchíd nemcsak építészeti bravúr volt, hanem szimbolikus jelentőségű is: összekötötte Budát és Pestet, és előkészítette a két város 1873-as egyesítését.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: 123RF