Amikor a gyerekünk külföldre költözik - Így segítsd, hogy neki és neked is könnyebb legyen!

Az utóbbi években egyre több családot érint, sokan tanulni mennek külföldre, de nagyon jelentős a külföldön munkát vállalók száma is. Ez egy teljesen új élethelyzet a család életében. Olyan helyzetek, feladatok adódnak, amilyenekkel eddig nem találkoztunk.

Hogyan tudjuk ezeket a kihívásokat kezelni és mivel tudunk a legtöbbet segíteni egymásnak?

Egy személyes példával szeretném kezdeni. A lányom közel 10 éve külföldön él és dolgozik. Saját döntése, elhatározása volt a külföldi munkavállalás és kiköltözés. Nagyszerű lehetőséget kapott egy vállalat németországi központjában. Ez a tény sokat segített az ottani életének kialakításában, arról nem is beszélve, hogy elég sok kollégát ismert már az addigi közös munkájuk révén. Tehát nem muszájból költözött, és nem a teljes ismeretlenbe.

Az új környezetbe való beilleszkedés rengeteg kihívást, problémamegoldást követel. Kezdve a költözés megszervezésétől, az ottani élet kialakításán, a helyi szokások és kultúra megismerésén át az új munkakörnyezetbe való beilleszkedésig.

De láttam, hogy aki ezt végig csinálja, megszervezi, és elég nyitottság van benne az új megismerésére, annak az önértékelése nagyot nő! Tapasztalatot szerez, megérzi a saját erejét.

Aki belevág ebbe a nagy kalandba, az több megértésre és támogatásra szorul a család részéről, legalábbis az elején. A család és az itthoni baráti kapcsolatok segítséget és védőhálót tudnak biztosítani a kint élőknek.

A napi kapcsolattartás - hála az online felületeknek- már nem lehet probléma. Talán a rendszeresség kialakítása kíván több időt, kreativitást, szervezést. De új helyzetekben nagyon kreatívok tudunk lenni.

Vajon hogyan éli meg a gyerekünk az új helyzetet?

Nyilván tele van intézendőkkel, sok ideje elmegy a tájékozódásra, az új ismeretek megszerzésére, a munkába való beilleszkedés is tartogat kihívásokat. Szóval tele van feladatokkal, napi szinten találkozik váratlan, ismeretlen helyzetekkel. Egyáltalán nem unatkozik, próbál legjobb tudása szerint döntéseket hozni, és kialakítani a saját életét. A komfort zónát itthon hagyta. Hosszú idő, míg integrálódik, komfortossá válik számára az ottani élet. Ehhez nyitottnak, megértőnek és türelmesnek kell lenni.

Ebben a folyamatban még távolról is sokat tud segíteni a család és a barátok. Akár azzal, hogy beszélhet velük a problémáiról, tanácsot kérhet, akár a sikereit megoszthatja velük. Ne felejtsük el a személyes találkozások varázsát sem. Akár ő jön haza, akár mi látogatjuk meg, felértékelődnek ezek a találkozások. Ami azelőtt természetes volt, most új megvilágításba kerül, más értelmet kap. A kommunikáció gyakoriságából érezhető, hogy hol tart a gyerekünk az integrálódásban.

Hogyan éli meg a család ezt az új helyzetet?

Nehezen. Remélhetőleg támogatóan állnak a gyerek mögött, elfogadják a döntését. Mindig az itthon maradottaknak nehezebb. Az ő feladataik átrendeződnek, nincsenek probléma-hegyek, viszont nekik önmagukat kell megtalálni és újra definiálni ebben az új helyzetben. Sokszor párkapcsolati problémák jönnek elő a szülők között. Jól ismert „az üres fészek” szindróma. Sok anya keresi azokat az új célokat, feladatokat, ami kitöltheti vagy pótolhatja a kirepült gyerek helyét. Ám több idő is marad magunkra, a kapcsolatunkra. Ha a lehetőségeket látjuk meg az új helyzetben, akkor profitálhatunk is belőle.

Lelki, mentális támogatásra a családnak is szüksége van. Az új helyzet akár szintlépést is jelenthet a házasságokban, partnerkapcsolatokban. Lehetőség van másképp ránézni egymásra, felfedezni újabb értékeket a kapcsolatban. Ha őszintén meg tudunk nyílni, beszélni az érzéseinkről, félelmeinkről, aggályainkról, azzal lehetőséget teremtünk arra, hogy kapcsolódni tudjunk egymáshoz. Megtartó ereje van.

Ha fiatalabb gyerekről van szó, aki tanulni megy külföldre, talán még több aggódást élnek meg a szülők. Sokszor hallom, hogy kiutaznak együtt a gyerekkel, felmérik a kinti körülményeket, segítenek a kezdeti lépések megtételében. Az, hogy ez a gondoskodás mennyire szoros, attól is függ, hogy mit igényel a gyerek. Vannak „bevállalós” fiatalok, akik kihívásnak és izgalmas kalandnak élik meg a kiköltözést, maguk szeretnének megbirkózni a feladatokkal. Bárhogy is van, kérdezzük meg a gyereket, ő mit szeretne.

Egy közhellyel szeretném zárni…mindenhez hozzá lehet szokni! Minél kisebb bennünk az új helyzet elutasítása, minél rugalmasabbak és nyitottabbak vagyunk, annál rövidebb idő alatt alakul ki itthon és külföldön is egy kellemes, mindenki számára elfogadható élethelyzet. Ehhez kívánok sok türelmet és kitartást!

Leadfotó: 123rf.com