Átírják a történelemkönyveket: A DNS-vizsgálat szerint Kolumbusz Kristóf nem az volt, akinek eddig hittük

A történettudomány világában valóságos sokkhullámokat indított el egy vadonatúj genetikai kutatás, amely alapjaiban rengetheti meg mindazt, amit Kolumbusz Kristófról eddig tudtunk.

Kolumbusz legendája

A hagyományos történelemoktatásban szinte dogmaként rögzült a kép, hogy Kolumbusz Kristóf egy szerény sorból felemelkedett olasz tengerész volt, aki a liguriai kikötővárosban, Genovában látta meg a napvilágot 1451 körül. Baimerika felfedezése ma már köztudott tény, hogy nem ő volt az legelső európai, aki elérte az új kontinenst, mégis az ő nevéhez kötjük az Újvilág tényleges felfedezését és a globális gyarmatosítás kezdetét. Kolumbusz zsenialitása abban rejlett, hogy sikeresen meggyőzte a spanyol katolikus uralkodókat egy rendkívül kockázatos, nyugati irányú tengeri expedíció finanszírozásáról, amely végül örökre megváltoztatta a történelem menetét. 1492. augusztus 3-án közel 100 fős legénységével, valamint három legendás hajójával, a Niñával, a Pintával és a Santa Maríával futott ki a dél-spanyolországi Palos de la Frontera kikötőjéből azzal a feltett szándékkal, hogy új kereskedelmi útvonalat találjon Kínába és Indiába. A bizonytalan utazás harmincötödik napján, amikor a legénység körében már pattanásig feszültek az indulatok és a lázadás szele fújt, a flotta majdnem visszafordult, ami érthető is, de október 12-én hajnali két óra körül végre felhangzott a megváltó kiáltás: föld a láthatáron! Kolumbusz megérkezett Amerikába, megalapozva ezzel saját halhatatlanságát. Származásának ezt az olasz verzióját azonban a történészek egy része már régóta szkeptikusan kezelte, egy egészen friss, átütő erejű genetikai felfedezés szerint pedig úgy tűnik, hogy a genovai takácsfiú mítoszát most már végérvényesen el is felejthetjük.

Lapozz a folytatásért!