A te fejedben is megfordult már - 5 óriási tévhit a fogyatékossággal élő emberekről
Sajnos még mindig gyakran előfordul, hogy sérült embertársainkat bizonyos szituációkban helytelenül ítéljük meg, és nem tudjuk, hogyan kezeljük az adott helyzetet. Legyen szó testi- vagy szellemi fogyatékosságról, az alábbiakban 5 olyan tévhitet szeretnénk eloszlatni velük kapcsolatban, amiket legközelebb már biztosan másképp fogsz gondolni.
1. A fogyatékosság betegség
Hatalmas tévhit, a fogyatékosság ugyanis nem egyenlő a betegséggel, ez egy állapot. Sajnos elég sokan, ha egy fogyatékos ember mellé keverednek a villamoson, inkább arrébb állnak, hogy még véletlenül se kelljen szót váltaniuk, mintha valamilyen fertőző betegséggel állnának szemben. Ahhoz, hogy az állapotukat - ami baleset, vagy akár valamilyen szövődmény során is kialakulhatott - a képzeletünkben egyfajta betegséggel azonosítjuk, az agyunk olyan érzéseket társít, mint a sajnálat vagy a félelem. Ez pedig olyan téves reakciókhoz vezethet, amivel saját magunkat is feszélyezettebbnek érezhetjük (holott nincs rá okunk), és sérült embertársunkat is kellemetlen helyzetbe hozhatjuk.
2. Egymáshoz valók
Attól, hogy valaki testi-, vagy szellemi fogyatékossággal él, ugyanúgy vágyik a szerelemre, mint bárki más. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a sérült emberek csak és kizárólag hozzájuk hasonlóan valamilyen fogyatékossággal élővel ismerkednének, barátkoznak. Persze az is igaz, hogy számukra a legtöbb esetben nehezebben megy a párkeresés, de semmiképp sem jó ötlet egy sérült embertársunkat azzal traktálni, hogy nekünk is van egy hozzá hasonló barátunk, miért nem ismerkednek össze. A nagybetűs, igaz szerelem nem válogat, és sokakkal ellentétben abszolút túl tud lépni az ilyen jellegű különbségeken...
3. Önállótlanok
Valóban találkozhatunk értelmi-, és halmozottan fogyatékos emberekkel is, de attól még, hogy valaki másképp érzékeli a világot, vagy másképp mozog, mint mi, nem kell rögtön arra következtetnünk, hogy a felfogásával is baj van. Éppen ezért teljesen fölösleges úgy beszélnünk velük, mint egy gyerekkel, vagy úgy kezelnünk őket, mint akik nem képesek önállóan megtenni dolgokat. Nagyon sokan közülük - a sérültségüket leszámítva - ugyanúgy élik a mindennapjaikat, mint bárki más, tömegközlekednek, ügyet intéznek, vagy gyereket nevelnek.
4. Elvárják a segítséget
Vannak emberek, akikben egy sérült ember láttán olyan elemi erővel lobban fel az empátia, hogy szinte bárhol, bármilyen helyzetben azonnal segíteni akarnak. Úgy is mondhatnánk, hogy ez a viselkedés - a teljes érdekteleséggel szemben - a kisebbik rossz, sok esetben azonban ez a reakció sem a legcélravezetőbb. Egy látássérült kezét például ne ragadjuk meg automatikusan a piros lámpánál, és egy kerekesszékben ülő sincs feltétlenül ránk utalva az utcán való közlekedéshez. Hiába akarsz jót, ha tehetetlenként kezeled a másikat, azzal csak kellemetlen helyzetbe hozod. Így, mielőtt cselekszel, bátran kérdezd meg, hogy egyáltalán szüksége van-e a segítségedre!
5. Vigyázni kell a szavakkal
Az előző viselkedési formával éppen ellentétes, amikor egy sérült ember táraságában feszengve érezzük magunkat, nem tudjuk, hogyan kezeljük a helyzetet, vagy azon gondolkodunk, mit is mondhatunk a jelenlétükben. (A 4. pontban például először én is azt akartam írni, hogy "egy kerekesszékben ülő sincs feltétlenül ránk utalva, ahogy kiteszi a lábát az utcára", de ahogy vizualizáltam magam előtt, már töröltem is. - a szerk.) A legtöbb embernél ez alapvetően ösztönös reakció, hiszen természetes, hogy nem szeretnénk megsérteni senkit sem, de ne felejtsük el, hogy a legtöbb esetben ők is pontosan ugyanúgy veszik a poént, mint mi, sőt, sokszor a saját helyzetükön is rendkívül jót tudnak derülni. Szóval, csak természetesen!
+1 jó tanács a HOGYAN-ra (x)
Az OTP Bank akadálymentesítési programja keretében fejlesztésekkel könnyíti meg a fogyatékossággal élők pénzügyeinek intézését. Most érzékenyítő kampányt is indított, amellyel a téma fontosságára irányítja a figyelmet.