Lifestyle

Egy háromgyermekes anyuka gondolatai a családi nyaralásról

Nálunk már megvolt a kis családi nyaralás, írtam róla nyár elején. Most töltjük a Nagy Családi Nyaralást, csupa nagybetűvel, mert több év után a külföldön élő nővérünk is velünk van a családjával együtt. Olyanok vagyunk, mint egy cirkuszi karaván: változnak a helyszínek, mindig máshol ébrednek a gyerekek és jönnek-mennek a nagymamák, nagypapák, miközben három nővér zsonglőrködik a hangulattal.

Sokat beszélgetünk a nővéreimmel arról is, hogy ki hogyan szeret nyaralni. Hogyan tud kikapcsolódni? – aztán „be”, amikor három fészekaljnak kell összehangolni az étkezéseket és a programokat. Hogyan tudnánk csak úgy lenni, elengedni és megengedni magunknak a pihenést, mást és másként csinálni, mint ahogyan egyébként szoktunk, mert abban egyetértettünk, hogy valahol itt kezdődne a nyaralás. Így lett vendégszerzőm az egyik nővérem, Nyulasi Boglárka, a másfél éves Panni, a négyéves Bori és a hatéves Róza anyukája, aki egyik délelőtt nem a lánykáit pesztrálta, hanem elvonult a laptopommal írni arról, ami nekik bevált. Fogadjátok szeretettel!

FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról

Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.

A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.

„Nyaraltok vagy nyaraltattok?”

A kisgyerekes nyaralás fogalmát, azt hiszem, csak a benne lévőknek nem kell magyarázni. Vicceskedve kérdezzük egymástól, hogy nyaraltok vagy nyaraltattok? Mert, hogy itt is ugyanaz a készenlét-kiszolgáló-szolgáltató üzemmód megy nonstop, ami otthon. Meggyőződésem, hogy évről-évre könnyebb! – ezzel bíztatjuk egymást a férjemmel és a barátainkkal, amikor nyaralás előtt felmerül a kérdés, hogy mégis miért megyünk akkor máshova „vigyázni a gyerekekre”? A válasz, hogy jó kizökkenni az otthoni körökből. Más ingerek érnek, amik remélhetőleg nemcsak a gyerekeket „zökkentik ki”, hanem minket is feltöltenek. Pár nap után megjön az érzés, hogy akkor itt most nyaralás van, engedjük lazábbra a gyeplőket! Legalábbis a saját magunknak állított mércét toljuk kijjebb, és ne érdekeljen, ha egész nap piszkos ruhában csapat a totyogónk, ha a dinnyelé folyik a csupasz kis testeken és lecsöppen a fagyi, vagy nem rakjuk rendbe a kitárt bőröndökben a káoszos ruhahalmazt, sem a konyhát...

Jelen maradni

A gyerekek csodásan meg tudják élni a pillanatot – szoktuk olvasni és láthatjuk is minden nap. Nekünk felnőtteknek azonban tudatos erőfeszítésbe kerül, hogy legalább ilyen „kikapcsolós” napokon/heteken ne a munkahelyi problémákon, vagy egyéb, a jelen helyzettől távoleső dolgokon kattogjunk. Mi is akkor töltődünk, ha sikerül ezt letenni, és csak figyelni, ahogy a gyerekek játszanak, beleengedni magunkat is az önfeledt nevetésbe, játékba. Talán apa is beszáll egy kártyacsatába, vagy víziszörnnyé változva kergeti a családot. Én idén kifejezetten élvezem az „Activity” típusú mutogatós játékokat a 4 és 6 évesemmel. A pici tipegő pedig imád homokozni. Nem igényli a közvetlen jelenlétünket, belemerülve túr, öntöget, építget, csak néha hozza oda az elkészült sütit (az ő nyelvén nyamit), hogy megkínáljon. Persze kell a napban néhány fix pont, hogy a gyerekek se boruljanak meg. Ilyen nálunk az ebéd délben és a csendes pihenő/alvás (nagyobbaknál megállapodás, hogy 2 naponta alszanak), illetve az estét sem toljuk ki, csak mert nyár van, 8-9 között mindenki ágyban már, és így nekünk felnőtteknek is van még 1-2 óránk együtt (vagy külön magunkban, ahogy épp jól esik).

családi nyaralás anya apa kislány futás víz tenger

Adunk-kapunk

Amikor benne vagyunk a sűrűjében, leginkább azon feszülünk be, hogy úgy telik el a nyaralás, hogy egyikünk sem csinálhatja azt, amit szeretne! Onnantól kezdve tényleg egy szenvedés lesz az egész. Miközben elég volna időről időre mentesülni a felelősség, a folytonos odafigyelés terhe alól. Tapasztalatból mondom, mert voltak és vannak ilyen időszakaink is, de valahogy idén már jobban tudunk játszani az energiáinkkal, tartalékainkkal, mint tavaly ugyanilyenkor.

Ha az én idegeim kisimultabbak, akkor a kiborulásokat is könnyebben kezelem. Újabb megerősítés ez abban, hogy fontos, hogy anyának is meglegyen a mentális kikapcsolódásra való lehetőség a nyaralás alatt. Én úgy próbáltam megszerezni ezeket a nyugodt pár perceket magamnak, hogy kevesebb időt töltöttem a házimunkával, leültem a csésze kávémmal, és amikor játszottak a gyerekek, mellettük olvastam. Három picivel már az is „kikapcsolódás”, amikor megosztjuk a figyelmünket a férjemmel, és ő elmegy a kettő nagyobbal fürdeni. De azt is szeretem, amikor csak egy gyerkőccel megyek este sétálni és beszélgetünk, nézelődünk.

Nagyszülőkkel vagy nélkülük?

Felmerült a kérdés, hogy miért nem nyaralunk nagyszülőkkel, hiszen akkor lenne segítség? Mérlegeltük, de fontos volt az is, hogy megérezzük a mi családi dinamikánkat, hogy mi öten tudjunk együtt lenni (ha az év többi részében, a hétköznapokban ez általában nem így van). Más az energia, ha ott van egy mama vagy papa és a gyerekek is másképp működnek. Legalábbis nálunk egyértelmű, hogy amíg csak a nagyszülőkkel vannak a gyerekek, akkor jól „kezelhetőek”, de ha szülők is, akkor több az összefeszülés. Tudják a szabályokat a mamákkal és velünk, de ha mind ott vagyunk, akkor nem egyértelműek a keretek se a felnőttek részéről (ki szólhat rá a gyerekre és miért), se feléjük.

családi nyaralás tengerpart naplemente

Érzelmi hullámvasút

Ha több család kerül egy vagy két fedél alá, akkor tény, hogy össze kell szokjon a banda, alkalmazkodni kell a különböző szokásokhoz, rutinokhoz. De a nagy családi nyaralásnak is megvannak az előnyei: megosztjuk a feladatokat (főzés, pakolás, gyerekfelvigyázás) és nagyobb eséllyel jut időnk magunkra vagy épp társasági életet élni a hasonszőrű felnőttekkel. Ha érzelmi felfokozottság vagy épp melankólia tör ránk a családi nyaralások során, szerintem fontos tisztázni magunkban, hogy milyen elvárásokkal érkezünk a helyzetbe és mit viszünk majd haza magunkkal a szennyes ruhán kívül? Próbálunk-e igazán kapcsolódni a gyerekekkel (ez mindig tiszta örömforrás, ha sikerül), a családtagjainkkal, a természettel vagy épp önmagunkkal? Én megélek mélységeket és magasságokat is egy nyaralás során, akár mint a hullámok a Balaton vízén, de ha távolabbról nézem a képet, akkor ez így szép és hát mi az élet, ha nem ez? Inkább az érzelmi hullámvasútra váltok jegyet, mint a ringlispílre...

„Amíg kicsi voltam és okos és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok? Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek.” – Janikovszky Éva mosolyfakasztó sorai, amin mi is rajtakapjuk magunkat időnként. Pedig még nem is annyira idétlen a kilencévesünk, csak egy kicsit nyegle.

Leadfotó/Fotók: 123rf.com

Oldalak

Lifestyle
Lifestyle
Putyin szóvivője is elismerte, hogy helyenként hibáztak a mozgósítást illetően.
Sztárok
A sztárcsemete világéletében súlyfelesleggel küzdött, az utóbbi időben azonban életmódváltásba kezdett, ami mára meg is hozta igencsak látványos gyümölcsét.