Visszautasítottak az állásinterjún, mit csináltam rosszul?

Sajnos bárkivel megtörténhet, hogy bár úgy érzi, felkészült az állásinterjúra, visszautasítás a jutalma. Ilyenkor elgondolkozunk, vajon bennünk van-e hiba, mit csináltunk rosszul? Szakértőnk, Őri Júlia cikkét olvashatjátok.

Mi van a tarsolyunkban?

Sikerült egy tartalmas szakmai anyagot összeállítanunk magunkról. Nem vesztünk el a részletekben, mégis minden fontos adatot tartalmaz. A pályázati kiírást vettük alapul, biztosak vagyunk benne, hogy a kiírt feltételeknek megfelelünk, rendelkezünk a szükséges gyakorlattal, tapasztalattal, kompetenciákkal. Beszélünk – nem csak papírunk van róla – nyelvet, közeli barátságban vagyunk a számítógéppel, és a szükséges alkalmazásokkal. Még motivációs levelet is küldtünk, ami rólunk szól. Mit szeretnénk, mi a motivációnk, miért lennénk mi a megfelelő ember az állás betöltésére. Még referencia lehetőséget is megadunk magunkról. Biztosra mentünk, egy szakembernek is megmutattuk az anyagot, aki áldását adta rá, és sok sikert kívánt a pályázáshoz.

Készülünk magunk is a személyes találkozóra. Utánanézünk a cégnek, ismerősökön keresztül próbálunk minél több információhoz hozzájutni. Ha szerencsénk van, akad olyan ismerősünk is, aki ott dolgozik, vagy dolgozott, így elég megbízható információval tud ellátni minket. A cégtől is megkerestek minket, időpontot javasoltak, amikor személyes beszélgetésre várnak minket. Hurrá, minden a tervek szerint alakul.

Rugalmasak vagyunk, megoldjuk a munkaidő alatti találkozót is, habár ez kicsit nehezebb feladat a jelenlegi munkahelyünkön. Valami magyarázatot illik adnunk, miért tűnünk el néhány órára, és esetleg miért másképp vagyunk felöltözve. Izgatottan készülünk, mint egy randira. Frizura, smink, csinos, de visszafogott ruha, sikerül időben el is indulnunk. Még a kiszámíthatatlan közlekedést is bekalkuláltuk. Időben megérkezünk, van még néhány percünk kifújni magunkat, és a találkozóra koncentrálni.

Lapozz, a cikk folytatódik a következő oldalon!

Fotó: 123rf.com