Ahelyett, hogy a csajokat néznék, a mobiljukat bámulják!
Felszállnak a buszra. Nyomkodják. Leülnek a metrón. Nyomkodják. Állnak a sorban. Nyomkodják. Ugye tökéletesen egyértelmű, miről van szó, hiszen mind ebben élünk.
Mobilhoz nőtt életek
Én sem először hallom idősebbektől, hogy ezek a mai srácok-lányok mást se csinálnak, csak mobiloznak. Amikor ez a téma előkerül, a nálunk idősebb korosztály - 32 vagyok - vehemensen kezdi szidni a fiatalokat és durrogtatja a “bezzegazénidőmbeneket”. Az egyik családi barát nemrég egészen érdekes módon próbálta megfogni a helyzetet. A mindig jókedvű és szókimondó úr, akinek olyan megnyerő a stílusa, hogy akár napokig hallgatnám az anekdotáit, furcsa ellentétben látta a dolog lényegét. Azt mondta, hogy amikor ő fiatal volt és még nem volt mobil, felszállt a metróra és a szebbnél szebb csajokat stírölte. Mi lesz így ezzel a generációval? Lemaradnak mindenről! Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna.
Nyom(kod)ós ok
Mivel már én is a BKV-n nyomkodós korosztályba tartozom, ilyenkor mindig megpróbálom elmagyarázni a dolgot a mi generációnk szemszögéből. (Figyelem! Kiragadott példák következnek!) Sosem értettem például, hogy azok, akik a mobilmentes időket sírják vissza, vajon szerették-e a kínos pillanatot, amikor a metrón szemben ülővel folyton összeakadt a tekintetük - pedig egyáltalán nem vágytak rá. A másik nagyszerű lehetőségként pedig ott volt, hogy bámulhatták a szemben ülő sor cipőjét Újpesttől Kőbányáig, hogy a kellemetlen kényszer-szemezést elkerüljék. Őszintén szólva nekem ezek a pillanatok egyáltalán nem hiányoznak, és nem is hiszem, hogy valami fontosról maradok le, ha inkább a telefonomat "bámulom".
A másik érv, amit a bezzegelők rendszeresen felhoznak, hogy a mobil elszigeteli az embereket. Akár fogadni is mernék, mindenkinek volt legalább egy olyan kellemetlen élménye, amikor egyáltalán nem volt hangulata ahhoz, hogy egy vadidegen életét végighallgassa. De hát a távolsági buszon nincs menekvés... Ha választani lehet, én inkább a családommal, a barátaimmal töltöm az időt - esetünkben csetelek a mobilon -, minthogy egy számomra ismeretlent hallgassak órákon át. Tehát akkor, ha én azokkal beszélgetek inkább, akik fontosak az életemben, akikkel értékes - vagy értéktelen, de szórakoztató - perceket töltök online, elszigetelődöm? Én egyáltalán nem így látom.
Határok azért vannak
Persze erre az überfilantrópok nyugodtan nekem eshetnek azzal, hogy pedig könnyen lehet, életem nagy igazságát tudhatom meg, ha meghallgatom a bácsit a Szeged-Budapest vonalon. El kell keserítenem őket, ugyanis rengeteg ilyen monológot ültem végig nyitott füllel és szívvel, de mára elkoptam, mint közönség. Még csak azt sem mondhatom, hogy coelhói bölcsességekkel a tarisznyámban szálltam le a vonatról.
Ennek ellenére én is azt gondolom, vannak olyan helyzetek, amikor tilos a telefont nyomogatni. Nemrég egy koncerten jártam, ahol kifejezetten megkérték a kedves közönséget, hogy ne készítsen felvételeket. Ahogy az első hang felcsendült, abban a pillanatban emelkedtek az égbe a mobilok és égettek lyukat vakujukkal a meghitt félhomályba. Ráadásul teljesen értelmetlenül, ugyanis a fotók, videók értékelhetetlenek lettek.
Azokról pedig már ne is beszéljünk, akik vezetés közben frissítik az Instájukat vagy november elsején, a temetőben bővítik a szelfi-portfóliót. Bunkók sajnos mindig lesznek, de ugye azzal mind tisztában vagyunk, hogy erről nem az internet vagy a mobil tehet...
Új, de nem rossz
Szerintem éppen ideje megfordítani a dolgot. A Facebook, az Instagram, a mobil egy eszköz arra, hogy bekapcsolódjak a barátaim, a családom életébe. Azokéba, akik fontosak a számomra, akik messze vannak tőlem és nincs arra lehetőségünk, hogy nap mint nap találkozzunk. Nem elidegenít, közelebb hoz. Sőt, ha akarom, akár arra is ad lehetőséget, hogy új barátokat, ismerősöket szerezzek.
Ez a világ már valóban nem az, ami a mobilnet, a Facebook - mint gyakran a legnagyobb bűnbaknak kikiáltott platform - előtt volt. Tényleg nagyon sok minden megváltozott, de nem rosszabb vagy jobb, mint előtte, hanem egyszerűen csak más.
A csajok stíröléséről pedig csak annyit, ha nincs mobil és nincs a Tinder nevű randi app, lehet, hogy sosem ismerem meg azt a srácot, aki ma már a vőlegényem. De erről még később beszélünk ;-)
Videók: coub.com, gifek: giphy.com, ledfotó: 123rf
Oldalak
