A történelem híres nőalakjai

Ha a történelem nagyjairól beszélünk, az emberek többsége azonnal hadvezérekre, politikusokra, tudósokra, de mindenképp férfiakra gondol, pedig a nők is fontos szerepet játszottak a világ alakulásában.

Kleopátra
A híres-hírhedt egyiptomi királynő a Ptolemaiosz dinasztia utolsó uralkodója volt. Legendás szépségét a történészek megkérdőjelezik, mivel korabeli írások szerint a makedónokra jellemző hatalmas, görbe orra uralta az arcvonásait - habár ez akkoriban a dominancia és az erő jele volt. Igaz vagy sem, minden jel szerint remek politikus volt: női bájait kihasználva elcsábította a Római Birodalom jelentős vezéreit, Julius Caesart és Marcus Antoniust, előbbinek egy, utóbbinak - későbbi férjének - három gyermeket szült. Az ókori feljegyzések szerint végül öngyilkos lett: egy áspiskígyóval maratta meg magát.

Jeanne d'Arc
Az "orléansi szűz" vezette a franciák felszabadító harcát az angolok ellen a százéves háború idején. 12 évesen látomása támadt, amelyben Isten a küzdelem vezetőjének szólította fel, így felkereste a hadsereg táborát, és az istenfélő katonatisztek azonnal hittek neki, követték minden utasítását. A katonák között férfiruhát viselt, haját rövidre vágatta, nehogy vágyat ébresszen maga iránt. 16 éves korára a franciák legfőbb vezére lett, számos nagy győzelmet aratott, míg a burgundok el nem fogták, hogy az angolok kezére adják, akik aztán 19 évesen kivégezték.

Marie Curie
A lengyel származású francia fizikus- és kémikusnő volt a párizsi egyetem első női professzora, a radioaktivitás kutatásának úttörője. Férje, Pierre Madame Curie több munkáját is saját eredményeként közölte az életrajzában, mivel tudta, hogy tudományos körökben nem fogják elhinni, hogy egy nő képes volt ilyen eredeti, sorsdöntő felfedezésekre. A házaspár fedezte 1898-ban fel a rádiumot és a polóniumot, a radioaktivitás területén végzett kutatásaikért megosztva kaptak fizikai Nobel-díjat. Marie, a férje halála után a két új kémiai elem vizsgálatáért az 1911-es kémiai Nobelt is elnyerte.

Teréz anya
Kalkuttai Boldog Teréz alapította a Szeretet Misszionáriusai nevű szerzetesrendet, ahol társaival együtt a nélkülöző, beteg, magatehetetlen embereken segítettek. A Kalkutta szegényei között végzett önzetlen munkáját az egész emberiség elismerte, a rendnek mára a világon mindenütt vannak otthonai. Számos kitüntetése mellett 1979-ben Nobel-békedíjat kapott. Amikor átvette, megkérdezték tőle, hogyan segíthetjük elő a világbékét. A válasz: „Menjünk haza és szeressük a családunkat.” A neki tulajdonított csodák elismeréseként II. János Pál pápa 2003 októberében boldoggá avatta, így megtette az első lépést Teréz anya szentté avatása felé.