A halált hozó gyémánt

Cartier is tulajdonos volt
1838-ban Hope meghalt, s a bajt hozó ékszer unokaöccse unokájához, Lord Francis Hope-hoz került, aki hamarosan csődbe jutott. A szerencsétlen sorsú férfiúnak 1902-ben sikerült eladni az elátkozott követ, miután pár héttel korábban súlyos balesetet szenvedett, aminek következtében egyik lábát amputálni kellett. A kő ekkor, azaz 1909-ben Pierre Cartier-hez került, aki a híressé vált gyémántos foglalatot is készítette a kő számára. Cartier egy évvel később nem kevesebb, mint 180.000 dollárért Edward Belae McLeannak adta el a követ, aki feleségének, Evalyn Walsh McLeannak vette meg az ékszer.
Tragédiák sorozata
Evalyn Walsh McLean állította, hogy úgy érzi, neki szerencsét fog hozni a másokra bajt hozó ékszer, s ezért akárhova ment magán hordta a hatalmas kék gyémántot. Mrs. McLeannek nem sokkal később meghalt az édesanyja és egy baleset során 2 szolgálólányuk is.
A hölgy azonban úgy vélte, hogy a vajmi kevés reménnyel kecsegtető gyémántnak nem lehet köze a történtekhez. Pár hónappal később 9 éves fiát halálra gázolta egy autó, majd lánya altató-túladagolásban halt meg. Edward Beale McLean elvált makacs feleségétől, aki nem akart lemondani a kőről, ám a férfi így is elmegyógyintézetben végezte.
Múzeumba zárva
A tragédiák sorozata után ismertté vált követ 1947-ben Harry Winston, amerikai ékszerész vásárolta meg, s 1958 november 10-én a washingtoni Smithsonian Intézetnek adományozta a Hope gyémántot. Az akkor 100 millió dollárt érő kő egy egyszerű, barna, postai borítékban érkezett. A gyémántot 2010-ben új foglalatba helyezték.

























