A Facebook a moziban

A több kategóriában is Oscar-várományos Social Network, mely 3 BAFTA-díjat is besöpört, először csak egy újabb sikersztorinak tűnhet, de ennél sokkal több, mint ahogy azt a szakmai elismerések is mutatják.

Mikor először megláttam a film bemutatóját, nem vártam sokat tőle, úgy gondoltam, egy következő sikersztori, egy újabb felejthető tinifilm lesz, ráadásul a Facebook-ról. Aztán később megtudtam, hogy nem más, mint David Fincher tette rá a kezét a történetre. Ekkor már mindenképpen felkeltette az érdeklődésem, egyrészt mert rendkívül jó rendező -és nagyon szeretem a filmjeit-, másrészt mert kíváncsi voltam, hogy egy ilyen történetet hogy visz vászonra egy olyan rendező, aki olyan filmeket tudhat maga mögött, mint a Harcosok Klubja vagy a Hetedik. Nem véletlenül emeltem ki ezt a két filmet, hiszen ezeknek olyan hangulatuk van, hogy mindenképpen elgondolkodtatja az embert, vajon milyen lesz majd az a film, ami a Facebook megalkotásáról szól.

Ha egy kicsit mesélek a történetről, talán nem árulok el túl sokat, és nem lövöm le a film végét, még azoknak sem, akik még nem látták. Mark Zuckerberg története 2003 őszén kezdődik (ekkor mindössze 19 éves volt), amikor is feltöri a Harvard kollégiumainak képtárát és készít egy internetes programot, mellyel lányokat lehet összehasonlítani. Az oldalnak egy este leforgása alatt 22000 látogatója lett, melynek köszönhetően a Winklevoss pár megkéri, hogy készítsen nekik egy oldalt, a Harvard hallgatói részére, hogy így tudjanak kommunikálni egymás között, és persze lányokat felszedni. Ekkor derül ki, hogy a Facebook alapításának története tulajdonképpen vallomások és visszaemlékezések alapján áll össze, mivel az oldal kapcsán az ikrek és egykori legjobb barátja is pereli.

A rendező zsenialitására vall, hogy nem lineáris a film történetvezetése, így már tudjuk, hogy hova jutottak, de azt még nem hogyan, már csak ezért is muszáj nézni, hogy megtudjuk. Nem beszélve a rendkívül jó forgatókönyvről, és színészi játékról. A film inkább szól az oldal körüli emberek kapcsolatainak alakulásáról, mint magáról a Facebookról, aminek megalkotásának részleteiről a háttérben elejtett egy-egy információ szól csak.    
Ami a magyar visszhangot illeti, elég érdekes volt. Egy elismert hazai szakmai folyóiratban olvastam véleményezéseket, és azt kell hogy mondjam, hogy a szerzők vagy a filmet nem látták még -vagy filmeket általában-, vagy pedig emberekkel nem nagyon szoktak találkozni. Volt aki a történettel nem értett egyet, ami azért rendkívül vicces, mert mint azt tudjuk ez egy igaz történet, amiről írtak egy könyvet, amiből Fincher filmet csinált. A kedves szakembereket zavarta, hogy a sikertörténet vége, az hogy a főszereplő sikeres lesz. Egy másik pedig a főszereplő személyiségével volt elfoglalva, mivel számára túlságosan ki volt élezve. De hál istennek hozzáértő emberekkel beszélgetett, így felvilágosítást nyert az ügyben, hogy bizony valóban vannak ekkora informatikus agyak és többnyire jobban jönnek ki a programokkal, mint az emberekkel. Van ilyen.

Persze a film egy része fiktív, mint ahogy az általában lenni szokott, már csak azért is, mivel Zuckerberg nem nyilatkozott az esettel kapcsolatban, így mások beszámolói alapján került megírásra a könyv, majd a film. Ironikus, hogy ahogy egyre többen csatlakoztak a világ legnagyobb (mára már több, mint 500 millió felhasználóval bíró) közösségi portáljához -melynek célja a barátok és ismerősök egyesítése-, a megalkotó úgy vesztette el maga körül az embereket. Persze megnyert magának 500 milliót.