A buchenwaldi boszorkány: Ilse Koch szadista módon kínozta és szexre kényszerítette a rabokat

Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a beteges, perverz hajlamú Ilse Kochot, a buchenwaldi koncentrációs tábor parancsnokának feleségét. Olyan becenevekkel illették, mint „buchenwaldi ribanc” vagy „buchenwaldi boszorkány” rendkívüli szadizmusa miatt.
A „kegyelmes asszony” születése
A németországi Drezdában született Margarete Ilse Köhler 1906. szeptember 22-én egy volt katonai parancsnok lányaként. Általános iskolájában udvarias és boldog gyermekként ismerték. 15 évesen beiratkozott egy könyvelőiskolába, majd később a szakmájában kezdett dolgozni. 1932-ben a náci párt tagja lett. Az SS-ben dolgozott titkárnőként és ott ismerte meg néhány barátja révén Karl-Otto Koch ezredest 1934-ben. Koch ezredes, ugyancsak szadizmus hírében állt – Ilse pedig épp ezt szerette benne - és a Sashsenhausen koncentrációs tábor parancsnoka volt. Három év után áthelyezték a férfit a buchenwaldi koncentrációs táborba, ami a háború alatt összesen 20.000 foglyot tartott, és Ilse is vele tartott.
Lapozz tovább, a cikk folytatódik!
A buchenwaldi szuka imádta a tetoválásokat és a szexszelő rabok látványát
A „buchenwaldi szuka” vagy a „a buchenwaldi boszorkány.” Ilyen névvel illették az egyébként gyönyörű, vörös hajú Ilsét, aki miután 1936-ban a parancsnok felesége lett, szabadon uralkodhatott a táborban. Megkövetelte, hogy a rabok „kegyelmes asszonynak” szólítsák, és aki nem tette: azt megkorbácsolta. Királynőként lovagolt a foglyok mellett, gyakran ostorral ütötte őket vagy a terhes nőkre eresztette kiéhezett kutyáit. Egyik kedvenc passziója az volt, hogy meztelenre vetkőztette és szexre kényszerítette a foglyait egymással. Megmondta kivel és mit tegyenek, ő pedig páholyból figyelte művét. Senki sem mert ellenkezni, mert tudták: az ellenszegülésért kínzás és halál jár.
Volt még egy fétise a History szerint. Egy német fogvatartott a nürnbergi háborús tárgyalásán azt mondta: „Minden fogoly, akinek tetoválása volt, jelentkezzen az ambulancián… Miután megvizsgálták a foglyokat, a legjobb és művészi példányokat megölték injekcióval. A holttesteket ezután átadták a kórtani osztálynak, ahol a tetovált bőr kívánt darabjait leválasztották a testekről és tovább kezelték. ”
Igen, Ilse imádta a szép tetoválásokat. A különleges bőrrajzzal rendelkezőket méreginjekcióval végeztette ki, hogy aztán a bőrükből lámpaernyőt, könyvborítót, táskákat készítethessen magának. (Bár akadnak, akik szerint ez még mindig nem nyert bizonyítást.) Ha mindez nem lenne elég, állítólag rém büszke volt a másik gyűjteményére, amely a foglyok szerveit foglalta magába.
Lapozz tovább, a cikk folytatódik!
Inkább az öngyilkosságot választotta
1944-ben Karl Kochot és Ilsét, Josias von Waldeck-Pyrmont, a weimari SS és rendőrfőkapitány parancsára letartóztatták, mert „túl messzire mentek”. Sikkasztás és foglyok meggyilkolásának vádjával fogták perbe őket (az utóbbiban a bűn az volt, hogy ezzel akadályozták a rabok tanúskodását). Karlt 1945-ben kivégezték. Először Ilse Kochot emberiesség elleni bűncselekmények miatt életfogytiglani börtönre ítélték Nürnbergben, de bizonyítékok hiányában felmentették. Elengedték, ám az amerikaiak 1945-ben letartóztatták, és újra életfogytiglani börtönre ítélték. Viszont a Németország amerikai megszállási övezetének katonai kormányzója négy évre csökkentette a büntetést, ugyanis még mindig hiányoztak a döntő bizonyítékok.
A közvélemény nyomására 1951-ben egy nyugatnémet bíróság újfent életfogytiglanra ítélte. A börtönben megzavarodott és az volt a meggyőződése volt, hogy a koncentrációs tábor túlélői bántalmazni fogják a cellájában. 1967 -ben öngyilkosságot követett el azzal, hogy felakasztotta magát egy lepedővel.
Karlnak és Ilse Kochnak egy fia és két lánya született. Fiuk a háború után öngyilkosságot követett el, mert nem tudott együtt élni a szülei bűneinek szégyenével. A másik fia a Dachau melletti Aichach börtönben született, ahová Kochot életfogytiglani büntetésének letöltésére küldték. Még az első amerikai katonai bíróság előtt jelentette be, hogy 8 hónapos terhes, mivel a táborban több tiszttel is viszonya volt, és ezzel megerősítette a pletykát, miszerint férje homoszexuális volt.
A gyermeket azonnal elvették tőle, de később, mikor Uwe Köhler 19 éves lett és megtudta, hogy Koch az anyja, rendszeresen meglátogatta őt Aichachban.






















