Még mindig divat a Kádár-kocka - a háztípus, amely megnyerte a 60-as éveket

Az úgynevezett Kádár-kocka a 60-as és 80-as évek között volt nagyon népszerű Magyarországon. Az építészeti stílus a mai napig sikernek örvend, sokan még ma is direkt ilyen házakat keresnek, felújítva ugyanis ezek az ingatlanok mesések, jó elrendezéssel. Egy kis történelem.

Kádár-kocka

A Kádár-kocka négyzetes alaprajzú, általánosságban 100 négyzetméter körüli alapterülettel bíró, zömmel földszintes, sátortetős családiház-típus, amelynek Magyarországon a 60-as évek elejétől egészen a 80-as évekig terjedt az építési időszaka.

A 80-as évek során épült családi házaknál már különböző - néha utólagos - hozzáépítések (az emeleteken, beépített tetőtereken, garázsokon és nyári konyhákon kívül egyéb gazdasági melléképületek: műhelyek, istállók, ólak, kisebb raktárak) tarkítják ezen épülettípus alapvetően homogén formáját.

A kisebb települések utcaképét dominánsan meghatározó Kádár-kockák jellemzően a korábbi nyeregtetős parasztházak helyett épültek, legsűrűbben az olyan helyeken, ahol árvízi pusztítás következett be. Ilyen típusú lakóépületből összesen 844 ezer darab áll az országban - a Wikipédia szerint.

A koruknál fogva időszerűvé váló felújításból kimaradó házaknak háromszor akkora az energiafelhasználása, mint egy átlagos lakótelepen lévő lakásé. Ezeknek az épületeknek a sátortetős kialakítása azért alakult ki, mert ez a leggazdaságosabb megoldás egy négyzet alaprajzú épületen, ellenben egy téglalap alaprajzú épülettel. Ugyanakkor részben a telkekre vonatkozó építészeti előírások, részben a könnyű engedélyeztetési eljárás, valamint a korabeli tervezés kezdetlegessége miatt terjedtek el a kockaházak hazánkban.

Az egyszerű tervezhetőség, a Tüzép telepeken beszerezhető - a hiánygazdaságból eredően szűkös választékú, ugyanakkor olcsó alapanyagok, valamint a kalákában építés lehetősége mellett a kockaházak könnyű felhúzhatóságához, folyományaként az elterjedéséhez a kedvező állami dotációs környezet is nagyban hozzájárult.

Eredetét tekintve a kockaházak a 19-20. század fordulójáig, a kétszobás kistisztviselői és munkásházakig vezethető vissza. Csaknem azonos kinézete és hasonló belső elrendezése miatt számos kritikát kapott ez a háztípus. Négyzetes alaprajzú változatától eltérő módon kialakult L-alaprajzú változata is.

Még ma is sokan keresik ezeket a kockaházakat, amelyek korszerűsítve és felújítva modern, esztétikus köntöst kapnak. YouTube-on jó pár videó elérhető egy-egy átalakításról. Igaz, a modern kockának - amelyet külföldön "cube"-nak hívnak - már más a külseje, mint a hagyományos magyar verziónak, de az alakzat tarol, töretlenül.

Minden negyedik magyar kockaházban lakik

Nincsen vidéki főutca, de külvárosi táj sem kockaház nélkül. Valószínűleg sokaknak valamilyen emlék is beugrik ezekről a sátortetős családi házakról, legyen az a gyerekkor vagy egy nyaralás a nagymamánál, hiszen minden második ember ilyen házban lakott vagy lakik. A BMI Bramac reprezentatív felmérése azt mutatja, hogy a jövőt is el tudja képzelni egy kockában a magyarok 33 százaléka – náluk szóba jöhetne ez a típus a házvásárlásnál.

Az ikonikus háztípust csak a mediterrán jellegű földszintes családi ház előzi meg népszerűségben a friss kutatás szerint. Az eredmények azt mutatják, hogy inkább húz a szívünk a kockaházak felé – a válaszadók további 43 százaléka mondta azt, hogy lehetséges, hogy vásárolna ilyen házat –, mint sem (25%), ami nem csoda, hiszen felújítással modern otthon válhat belőlük.

A lakók több mint fele (56%) nem saját döntése alapján lakik a házban, hanem ide született (22%), a szüleivel együtt költözött oda, esetleg a párjához, párja szüleihez (14%-14%), vagy örökölte (6%). Emellett, több mint a lakosság harmada vásárolta ezt a típusú ingatlant – ez egyébként az 50-65 évesek körében a legjellemzőbb formája annak, ahogy a kockába költöztek.

Fotók, leadfotó: Fortepan/Nagy Gyula, Herth Viktória dr; forrás: Wikipédia, BMI Bramac