Mi lesz a parfümiparral a koronaválság alatt? Interjú Minya Viktóra mesterparfümőrrel

A szakma leghíresebb, világbajnok magyar Orra párizsi otthonából mesélt az illatokkal való meghatározó, személyes kapcsolatáról és saját, kalandos karrierútjáról, valamint arra is kitért, hogyan éli meg ő és a szakma a Covid-helyzetet.

Nők a szépség rabságában

Történhet bármilyen gazdasági recesszió, háborúk vagy akár járványhelyzet, egy dolog biztosan nem változik meg: a nők mindig, minden helyzetben szépek és vonzóak szeretnének lenni. A vörös rúzs például a valódi aranykorát a második világháború környékén élte, hiszen ez a szépségcikk megfizethető, gyors és praktikus volt, ráadásul radikális változást idézett elő a hölgyek megjelenésében. A válság tehát nem szükségképpen eredményezi azt, hogy a nők lemondanak a szépségipar élvezeti cikkeiről, így van ez ma is, mikor világszerte tombol a koronavírus-járvány. Az eladási adatokból megdöbbentően az látszik, hogy a kozmetikai ipar immunisnak mutatkozik a pandémia negatív gazdasági hatásaira.

A folyton változó, ingergazdag világunk átalakult, ez a betegség ráadásul pont azt veszi el tőlünk, amire a szakma egyik alapköve épül: a szaglásunkat. A szépségiparnak pedig jelentős részét a parfümiparból származó bevételek alkotják. A parfümpiacot meghatározó, uralkodó luxuskonglomerátumok, mint például a Chanel, az Estée Lauder vagy a L’Oréal a mai napig szinten tartják vagy növelik az eladásaikat. De még a niche parfümök - a megbízható kézműves parfümkészítés hagyományán nyugvó előkelő, egyedi és eredeti illatok - előállítóinak sem nullázódtak le a bevételeik. Nem véletlen ez, gondoljunk csak bele, hogy szinte nincs olyan nő - talán férfi sem -, akinek ne lenne legalább egy meghatározó illat az életében, amihez ragaszkodik, az igazi megszállottaknak pedig külön, évszakra és hangulatra is akad egy-egy merőben különböző eszencia, amit magukra fújnak.

A kialakult helyzet adja is a kérdést, hogy vajon miként reagál az áltagember egy ilyen váratlan szituációra? Keresi a parfümöket vagy a gazdasági következmények miatt ez egy olyan luxus lesz, amire már nem költ? Ha pedig valaki parfümöt vásárol egy esetleges megbetegedés után, akkor érezheti-e még úgy a kedvenc illatát, mint régen, vagy már csak az intenzívebb, tolakodóbb formulákat ismeri fel a szaglása?

A magyarok díjnyertes Orra

A parfümszakma és a koronavírus-válság kihívásairól Minya Viktória mesterparfümőrrel beszélgettünk, aki 2011-ben alapította meg saját, niche parfümházát, és első volt, aki magyarként alkotott parfümöt. A Hedonistot már évek óta hatalmas siker övezi, több illatvariációja is elkészült és nem csupán a francia, az amerikai és az arab, hanem a magyar nők is keresik. Hogy az álomból hogyan lett valóság, arról ő maga mesélt, párizsi otthonából.

A tágas lakás egyben saját alkotóközege is, itt rendezte be ugyanis parfümstúdióját, ahová a Covid-helyzet előtt időpontra érkeztek egymás után az egyedi illatra vágyó nők. Ha pedig éppen nem a saját kreációinak fejlesztésével foglalkozott, szakmai kurzusokat tartott és a világ minden tájára utazott el előadni. Egyedi termékeit már számos francia- és világversenyen ismerték el előkelő helyezéssel, és némi indokolatlan szerénységgel a szemében azt is elárulta, ma már az sem ritka, hogy idegenek is felismerik őt.

Saját mesébe illő karrier útjáról, a mostani állapotokról, a parfümipar jövőjéről és a szintetikus vs. természetes nyersanyagok körüli tabukról is kérdeztük a magyarok legkifinomultabb Orrát.

Hogyan lesz egy magyar lányból világhírű parfümőr?

Kell hozzá némi tehetség, de a szaglás, csak úgy, mint minden emberi képesség, fejleszthető. Én egy teljesen átlagos családban, kispesti lányként nőttem fel és szinte onnan csöppentem a modern parfümgyártás bölcsőjébe, Grasse-ba. Egészen sokáig nem tudtam megfogalmazni, hogy milyen pályán szeretnék továbbtanulni, mert sok minden érdekelt. De gyerekkoromban volt egy nagyon intenzív illatélményem, ami mindig visszatért és vezetett a mai munkám felé. Olyan ötéves lehettem, mikor a telken játszottam a kertben, édesapám éppen füvet nyírt és hirtelen megragadott, hogy milyen finom illata van a frissen vágott fűnek és a tavasz szellőnek. Egy nagyon mély lelki és szellemi kielégülést éltem át, amit utána folyton kerestem. Emlékszem, hogy kiszedtem a fűnyíró gyűjtőjéből a levágott füvet, és régi gyógyszeres üvegekbe sajtoltam le a levét, de három nap után megbuggyant és nagyon büdös volt. (nevet) Valami akkor kattanhatott be nálam!

Ha visszaemlékszel, miként indult az ismerkedés a különböző illatokkal?

Az összes zsebpénzemet erre vertem el. A piacon illatmintákat vettem, a barátnőimmel pedig az iskola utáni programunk az volt, hogy elmentünk különböző parfümboltokba és végigszagolgattuk az összes illatot. Egy idő után már nagyon unták, mert nyilván, csak egy olyan megszállott tudja ezt rendszeresen és szisztematikusan csinálni, mint amilyen én vagyok. Ha a szüleimmel mentem vásárolni, akkor is a kozmetikai osztályon szagolgattam a tusfürdőket, samponokat és az öblítőket. Nagyon erős volt bennem ez a szenvedély. A környezetem is látta, mennyire felvillanyoznak az illatok, az egyik karácsonyra kaptam is egy parfümökről szóló enciklopédiát. Ez a könyv nagyon meghatározó volt számomra és tulajdonképpen akkor fordultam komolyabban a parfümszakma felé, amikor később, felnőtt fejjel ismét a kezem ügyébe került.

Mikor határoztad el, hogy a parfümkészítés lesz a te utad?

A szüleim mindigis valamilyen hagyományos, kiszámítható szakma felé orientáltak, engem viszont leginkább az érdekelt, hogy miként lehet hatni az emberekre. Kipróbáltam magamat táncban, színjátszó körben, énekeltem, fotózással, divattervezéssel is foglalkoztam. Már aggódtak, hogy a végén vándorcirkuszos leszek! (nevet) Közgazdasági középiskolába jártam, így kézenfekvő volt, hogy beiratkoztam egy üzleti egyetemre, lett egy "biztonsági" diplomám. Az utolsó évemet Erasmus-programmal töltöttem Párizsban, de még ott sem állt bennem össze, hogy parfümkészítéssel kéne foglalkoznom. A kész termékeket élveztem, ismertem a nagyobb gyártókat, de valahogy nem merült fel, hogy tanulhatnám is ezt a mesterséget. A diplomám megszerzése után azonban hazatértem karácsonyra, esti olvasmányként pedig újra a kezembe került az a bizonyos parfüm enciklopédia. Bár már előtte vagy 500 alkalommal lapozgattam, most valahogy másképp nyílt ki. A fejemre csaptam, mikor megláttam a parfümőr szót. Ez az, ezt kéne csinálnom! Elkezdtem felkutatni az iskolákat, és akkor szembesültem vele, hogy mennyire drága a képzés. Elővettem az üzleti diplomámat, HR-sként kezdtem el dolgozni, négy éven át spóroltam a tandíjra. A szabadidőmben pedig szorgalmasan szagolgattam. Túlzás nélkül mondhatom, hogy életem egyik legjobb éve volt, amikor elkerültem Dél-Franciaországba, Grasse-ba.

Milyen a képzés? Hogyan tanultad el a mesterséget?

Teljesen kinyílt minden egyes érzékszervem az ott töltött idő alatt. A világ minden tájáról jöttek a tanoncok, a 12 osztálytársam között volt francia, orosz, spanyol és mexikói vagy guadeloupe-i is. Óriási a verseny, mindenki mindenkinek a konkurenciája és hétpecsétes titokként őriznek minden szakmai információt. Ez egy francia gyökerű, nagy presztizsű mesterség, ami annak idején apáról fiúra szállt, és bár nagyon romantikusan hangzik, valójában ez frusztrációt okoz. A saját tudásommal én szívesen megosztom másokkal, mert hiszek abban, hogy ezeket a falakat, az elidegenítést le kell bontani. Ez egy nagyon szép szakma és ha valakinek van erre affinitása és tehetsége, akkor elérhetővé kell számára tenni. Én az első hónapjaiban teljesen felszabadultam, mert olyan illatmámorban tölthettem, hogy szinte megrészegített. Éreztem a súlyát annak, hogy most valami nagyon izgalmas és fontos történik velem, végre megérkeztem. Mindig nagyon éles volt a szaglásom, de hatalmas minőségi ugrás volt az, hogy végre magamra gyűjthettem a szakmai szókincset és olyan érzékennyé vált az illatérzékelésem, mint még soha. Komikus volt, akkoriban naponta akár ötször is megfürödtem, mert folyton úgy éreztem, hogy izzadtságszagom van, és a szemetet is sűrűbben vittem le, mint ahogy alapjáraton szoktam.

A származásod unikális a szakmában. Mit szóltak hozzád a franciák?

A tapasztalataim szerint a franciák nyitottak, mert megszokták, hogy több etnikum és nemzetiség van jelen a társadalmukban. A képzésen sokféle nemzetiség megfordult, egyáltalán nem ment ritkaság számba, hogy valaki nem francia és úgy akar parfümkészítésről tanulni. A parfümiparban már találkoztam olyan helyzetekkel, amikor negatív hozzáállást váltottam ki valakiből, de nem tudom, hogy azért, mert magyar vagyok, vagy azért, mert nő. Nem túl jó érzés, amikor neked ötvenszer többet kell dolgoznod, mint bárki másnak azért, hogy minimálisan elismerjenek. Ez a mai napig így van, talán csak az arányok mások, ma már elég csak kétszer, háromszor többet beletennem.

Ezek szerint nemcsak a gasztronómiában, hanem a parfümiparban is dominál az a tendencia, hogy a legnagyobbak közé csak férfiak kerülnek be?

A parfümkészítés évszázadokon át férfiszakma volt, ez nyilván nyomot hagyott. A nők manapság már sok területen bebizonyították, így a parfümőrök között is, hogy helyük van a hivatásban, ugyanis egy teljesen más megközelítésből tudnak hozzáadni. Az alapfelállás a mai napig az, hogy ezt a szakmát is férfiak uralják. Ma már nem keserít el ez a helyzet, inkább motivál, de ez nem mindig volt így. Egyszer olvastam valahol, hogy "Dolgozz annyit, hogy ne tudjanak ignorálni". Ennek a szellemében éltem sokáig, és azt hiszem, most már tartok ott, hogy kivívtam a szakma és a közönség elismerését.

Miután kijöttél a friss okleveleddel a grasse-i parfümiskolából, mi volt a következő lépés?

Borzasztóan nehéz elhelyezkedni a parfümiparban manapság, de már 10 éve sem volt sokkal könnyebb. Nekem szerencsém volt, mert megnyertem egy kreációs versenyt, amiután szinte azonnal kaptam munkát. Több parfümháznak is dolgoztam, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, de nagyon bekorlátozott az, hogy a megrendelésekre gyártott illatoknak nagyon szigorú anyagi keretei voltak, így kevésbé engedhettük szabadjára a fantáziánkat. Nincs olyan ügyfél, aki teljesen ránk bízná az illatot, mert úgy nem lenne fenntartható ez az ipar. A drágább alapanyagokkal így nem nyílt esélyem dolgozni, ez pedig frusztrált. Folyamatosan motoszkált a fejemben, hogyan lehetne ezen változtatni. A cégalapításának gondolata még nem is fogalmazódott meg bennem, prózai módon alakult így. Megkeresett egy amerikai ékszerész, aki egy sajátmárkás parfümöt szeretett volna kihozni, de valamiért nem tudott megállapítani a céggel, akiknél konzultánsként dolgoztam, viszont mi olyan jól megértettük egymást, hogy megbíztak a feladattal, ami elé a munkahelyem nem gördített akadályt. Előállítottam az általa igényelt parfümöt, majd a végén számlát kellett róla adnom, ezért kénytelen voltam kiváltani a vállalkozói engedélyemet. Így kezdődött el, organikusan kinőtte magát a dolog, egyre több megrendelésem lett magán úton. Felszabadított a helyzet, hiszen végre nem kellett megalkudnom, hanem a saját szabályaim szerint alkothattam.

Hogyan születik meg egy saját illatkombináció a fejedben és hogyan kerül utána az üvegbe?

Valóban, fejben születnek meg először az illatok. Konkrétan az alkaromban érzek egy feszítő érzést, amikor van egy ötlet, ami kikivánkozik belőlem, olyankor tollat ragadok és azonnal leírom a formulát, receptúrát, ami kipattant belőlem. A munka oroszlánrésze pedig ezután jön, a kollégámmal minden egyes illatmintát kielemezünk. A Hedonist Rose Absolute-on több éven keresztül dolgoztunk, több mint 770 illatpróbát készítettünk. Nem mindig ilyen hosszadalmas folyamat az illatalkotás, van, hogy néhány hónap alatt megszületik, de nem ritka, hogy egy parfümőr évekig kísérletezi, hogy létrejöjjön az az illat, amit érezni akar.

Vannak olyan illatok, amelyek különösen erősen stimulálnak téged, és van-e olyan, amit kifejezetten kerülsz, nem szeretsz?

Sok minden inspirál a munkám során. Rengeteg illatot mondhatnék, de talán számomra a legmeghatározóbb a frissen levágott fű és a kályhafüst illata. A tárkonyolaj az egyetlen olyan illatanyag, amit valamiért nagyon nem szeretek. A túl édes, gejl illatokat szintén nem kedvelem. Az, hogy sokan használnak szintetikus anyagokat, önmagában nem gond. Tévhit, hogy az a jó parfüm, amiben csak természetes nyersanyagok vannak. A szintetikus anyagok használata a mai napig tabutéma, amit én szeretek feszegetni, egész egyszerűen azért, mert a modern parfümipar már nem élné túl ha csak természetes nyersanyagokat használnánk. Állatvédelmi, ökológiai és gazdasági okok miatt is használunk szintetikus anyagokat. Ahogy nincsen annyi eper a világon, hogy mindenki eperízű joghurtot egyen, úgy nincsen annyi rózsa sem a világon, hogy mindenkinek rózsaillata legyen. De a legmeglepőbb inkább az, hogy az emberek tipikusan nem szeretik a csak természetes nyersanyagokból álló illatokat.

Ma már valódi kihívást jelent egy egyedi illat kiválasztása, mert hiába nagy a választék, mintha minden második parfümnek ugyanolyan lenne az illata. Kialakult egy meghatározott trend, ami irányítja a parfümgyártást? Te mennyire vagy hajlandó ezekkel együtt menni?

Az utóbbi időben valóban sok olyan parfümöt kreáltak a különböző parfümházak, amiknek nagyon hasonló az illatuk. Nem véletlenül alakult ki ez így, fontos piaci érdekek állnak mögötte. Pont ebben a helyzetben érdemes kísérletezni, megmutatni másoknak, hogy vannak olyan egyéni vállalkozók, akik mögött sok év tapasztalat áll, amit nagy parfümgyártó-cégeknél szereztek meg, de elszakadtak a kaptafától és valami sokkal izgalmasabbat tudnak mutatni.

Hogyan érintett a koronavírus-járvány, akár a személyes, akár a gazdasági aspektusból?

Szerintem még márciusban áteshettem rajta, mert nálam is jelentkezett az a tipikus tünet, hogy egyik pillanatról a másikra elveszítettem a szaglásomat. Olyan emberként, aki nemcsak a szemével és a fülével, hanem igen intenzíven az orrával éli a világot, ez borzasztó állapot. Utoljára akkor történt velem hasonló, mikor terhes voltam, kellemetlen volt, mert nagyon összezavarta a szaglásomat. Nem akarok közhelyes lenni, de tény, hogy a Covid mindenki életét felforgatta, mi is érezzük a negatív gazdasági hatásait. Valamelyest csökkent a forgalmunk, de nem azért, mert a betegség miatt elveszítették a szaglásukat a vásárlók, hanem mert kevesebben költenek. Azt viszont látom, hogy sokakat ráébresztett ez a helyzet arra, hogy jobban megbecsüljék az egészségüket és ha esetleg időlegesen elveszítették a szaglásukat, akkor jobban értékelik az illatokat. Volt egy ügyfelem, aki egy hónapra veszítette el a szaglását, ő meg is kérdezte tőlem, hogy van-e olyan illatom, ami segíthet neki abban, hogy visszanyerje az érzékelését. Ez egy elég abszurd gondolat, de teljesen érhető, hogy valakit ennyire destabilizált egy ilyen helyzet. A hétköznapokban nem is vesszük észre, hogy mennyire meghatároz minket ez a képességünk és mennyire tud hiányozni, mikor elveszítjük.

Mit javasolsz azoknak a magyar nőknek, férfiaknak, akik ezen a pályán szeretnének érvényesülni?

A legfontosabb, hogy valaki tudatosítsa magában, hogy miért szeretne ezzel foglalkozni. Abból lesz jó parfümőr, aki nem divatból vagy presztizsből, hanem valódi érzelmeken, szenvedélyen alapuló elköteleződésből választja ezt a mesterséget. 1000 mintát végigszagolni, kísérletezni monoton és fárasztó, ha nem lelkesedsz ezért alapjáraton. Minden más szakmában így van ez, egyébként: nem mindegy, hogy híres zenész szeretnél lenni, vagy nagyon szeretsz gitározni; a tapasztaltok azt mutatják, hogy az utóbbiból könnyebb világhírű zenésszé válni... Azoknak, akik szeretnék a parfümkészítést elsajátítani, nekik létrehoztam egy intenzív parfümkreációs kurzust, ami nagyjából az én 10 év alatt megszerzett tudásom esszenciáját hivatott átadni. Már több tanítványom jelent meg saját parfümsorozattal, erre különösen büszke vagyok és úgy érzem én ezzel a kurzussal és azzal, hogy tudatosan igyekszem nagylelkűen oktatni, teszek azért, hogy megszakítsam azt a szakmai titoktartási ördögi kört, amivel nekem is szembesülnöm kellett a pályám elején.

Ha már felhoztad ezt a párhuzamot. A zenélésnél is alapvető a kitartás és a szorgalom, de ha valakinek egyszerűen nincs hozzá tehetsége, mert nem jó a hallása vagy az ütemérzéke, akkor egy ponton megrekedhet minden gyakorlás ellenére. A szaglás, mint képesség fejleszthető vagy parfümőrnek születni kell?

Sokan kérdezik ezt, de szerintem ez egy világnézeti kérdés. Mind láttunk már olyat, hogy valakinek nincsen született tehetsége egy szakmához, de a legendás szorgalma és kitartása miatt akár sikeresebbé is válhat, mint azok, akiknek több tehetsége volt az indulásnál. Ha valaki nem érez illatokat, annak érthetően nem ajánlanám ezt a szakmát, de végülis onnan szép nyerni! (nevet) Az orr olyan, mint egy izom, minél többet fejleszted, annál hatékonyabban tud működni. Más ütemben fejlődünk, a tehetségünkhöz mérten, de nagy mértékben közre játszik a szorgalom és az alázat, az eltökéltség.

Milyen tervek vannak a fejedben 2021-re?

A napokban jelent meg a legutóbbi sorozatomnak, az Absolute-nak egy utazó kollekciója, aminek szuper fogadtatása volt. Van egy nagyon személyes projekt, amin dolgozom reményeim szerint a közeli jövőben megvalósul, ezt már nagyon várom. Márciustól az a terv, hogy irány a nagyvilág és megyek tanítani. Folyamatosan jönnek hozzám a vendégek, dolgozom, kreálok, két karantén között is.

A vállalkozásod mellett kisgyerekes édesanya is vagy. Hogyan alakul az életetek a koronavírus miatt? Haza tudtok jönni az ünnepekre Magyarországra látogatóba?

Szigorúbb a helyzet nálunk, itt, Franciaországban, mint otthon. A miniszterelnök a napokban jelentette be, hogy december 15-től megnyitnak a boltok, de éjszakára marad a kijárási tilalom. Az adataink még mindig nem a legfényesebbek a megbetegedések tekintetében, de nem akarják beáldozni teljesen a gazdaságot, szerintem ennek köszönhető a lazítás. A vendéglátó helyek újranyitásáról majd januárban döntenek. A terv az, hogy a két ünnep között szabadabban mozoghatunk. Mi tervezzük, hogy hazalátogatunk, de nem tudjuk, hogy lesz-e olyan gép, amit elindítanak. A jegyünk megvan, jó lenne, ha a karácsonyt a családommal tudnám tölteni, mert hiányzik az otthon illata.

Az idei év senkinek nem volt könnyű, de a szórakoztatóipar szereplőinek különösen nem. Három olyan édesanyát kérdeztünk, akik bár ünnepelt tehetségei a magyar művészvilágnak, a mainstream médiában csak kevés alkalommal találkozhatunk a nevükkel. Csemer Bogi, Horváth Lili és Kárász Eszter saját karanténélményeikről, az újratervezésről és az anyaság extrakihívásairól meséltek.

Leadfotó és fotók: Minya Viktória engedélyével

Oldalak

Szólj hozzá Te is!