Mellplasztika – minden, amit tudnod kell!

 

Amikor mellplasztikáról beszélünk, ne csak a mellnagyobbításra gondoljunk, hanem a mellkicsinyítésre és a mellfelvarrásra is. Egyre több nő műtteti meg a melleit azért, mert azok hízás hatására, illetve szülés után megereszkedtek. A mellkorrekciók mind azt a célt szolgálják, hogy mi nők jobban érezzük magunkat, azonban mint mindennek, a mellplasztikának is lehetnek kockázatai.

 

 

A mellnagyobbítás napjainkban már szinte rutinműtétnek számít. Lényege, hogy a mell méretét implantátummal, vagy a test más részeiről szedett zsírral megnövelik, átformázzák. Utóbbira – a testzsírral való plasztikázásra – nem mindenki alkalmas, ezért ez előtt a procedúra előtt a pácienst részletes vizsgálatoknak vetik alá. Bár ezt az eljárást a mellnagyobbításhoz soroljuk, azért jó tudni, hogy inkább azok számára ajánlott, akik vissza szeretnék nyerni mellük eredeti formáját, anélkül, hogy jelentősen megnövelnék annak méretét.

 

A méretnöveléshez használt szilikon falú implantátumok általában vagy sóoldattal, vagy szilikon géllel vannak töltve, különböző formában és méretben léteznek. Behelyezésükhöz a mell alatt vagy a mellbimbó körül félkörívben kell vágást ejtenie az orvosnak, vagy esetleg a mellbimbón keresztül vezetett harántmetszésen, vagy a hónaljban ejtett harántmetszésen keresztül is végezheti a beavatkozást. Utóbbinál egyetlen heg sem látszik a mell felületén, viszont sokkal nagyobb fájdalommal jár, mint mondjuk egy mell alatti vágáson keresztül végzett műtét, ami szintén nem fájdalommentes.

 

 

A mellkisebbítést legtöbbször azok választják, akik egészségügyi problémákkal – például gerincfájdalommal – küzdenek, vagy a sportoláshoz, illetve az általános komfortérzethez kisebb, könnyebb mellekre vágynak. A mellkisebbítésnél nemcsak a mellett, hanem a mirigyállományt is lekicsinyítik bizonyos százalékkal. A beavatkozáshoz három metszést ejtenek: egyet a mell alatt – mivel a bőr egy részének kimetszésével távolítják el a felesleges, megnyúlt bőrt –, egyet a mellbimbó körül – mivel a felesleges bőr kimetszése miatt a bimbót is át kell helyezni –, valamint egyet a mellbimbótól függőlegesen lefelé, ami a mirigyállomány egy részének eltávolításához szükséges.

 

  

A mellfelvarrásnál a mellnagyobbítás és a mellkisebbítés kombinációját alkalmazzák. A mellkisebbítéshez hasonlóan itt is több metszést ejtenek, mivel a megnyúlt bőrt ebben az esetben is el kell távolítani, azonban, ha nem túl nagyfokú a lógás, akkor a mellbimbó aljától függőlegesen futó metszés elhagyják. A beavatkozás része az implantátum behelyezése is, amit a mell új formájának kialakításához és a megfelelő tartás eléréséhez alkalmaznak. A mellfelvarrást csak akkor érdemes elvégeztetnünk, ha már nem tervezünk több gyereket, mert a testsúly és az emlők megnövekedésével a bőr újra kitágulhat.

 

Minden mellműtét esetében előfordulhatnak hegesedési problémák, esetleg bevérzés, a mellfelvarrásnak és a mellkisebbítésnek azonban vannak specifikus kockázatai is. A kezelt személy egészségügyi állapotától és a műtét sikertelenségétől függően előfordulhat, hogy az emlőbimbó-udvarban keringési zavarok lépnek fel, valamint, hogy a mellbimbó részlegesen, vagy teljesen érzéketlenné válik. Az implantátumok nagy részét bizonyos időközönként cserélni kell, ezért, ha mellplasztikára adjuk a fejünket, számoljunk a későbbi kiadásokkal is.