Egy tehetséges fiatal divattervező - Zoe Phobic

 

 

Ágó: Ez nem tudatos. Egyszer csak beugrik egy ruha, és akkor azon elkezdek gondolkodni. Az őszi-téli kollekció megszületése előtt volt egy ruha, ami nagyon angolos volt, és akkor megfordult a fejemben, hogy legyen Agatha Christie stílusú. Ezen az ötleten elindultam, és megcsináltam a kollekciót.

 

 

 

Ágó: Szerintem fejlődik, de kevés az olyan ember, aki igazán nyitott lenne rá, sajnos nagyon szűk a vásárlói réteg. A 20-30 éves korosztály egyre inkább vásárol magyar dizájnerektől, remélhetőleg ők egyre többen lesznek.

 

 

Ágó: Igen, pedig sok olyan tervező van, aki elfogadható áron dolgozik.

 

 

 

 

Ágó: Az első megrendelések nagy része Amerikából érkezett, ahonnan legtöbbször nagyobb méretű ruhákat rendeltek. Feltűnt, hogy nagy rá az igény, ezért elkezdtem azon gondolkozni, hogy ajánlatos lenne a teltebb lányoknak is tervezni, mert gondban vannak. Aztán csináltam egy-két kollekciót, amiben volt plus size is, szám szerint kettő. Mindenki felfigyel erre, de mégsem vásárolnak. Eleinte mindenki örül, hogy de jó, aztán mégsem érdeklődnek komolyabban.

 

 

 

Ágó: Igen, többen is szoktak az üzletemben kiállítani, jelenleg hárman vannak.

 

 

 

Ágó: Teljesen egyedülit nem igazán, mert nem látom értelmét. Ahhoz nagyobb kollekcióra van szükség, hogy tartalmas legyen a bemutató. Egy volt osztálytársammal azonban most tervezünk egy közös bemutatót.

 

 

 

Ágó: A női általában 15 szettes szokott lenni, míg a férfi 4-5 szettes.

 

 

 

Ágó: Nagyon szeretnék, de nem találtam olyan embert, aki elkészítené, illetve, hogy úgy tudja elkészíteni, hogy utána én azt el is tudjam adni. A ruhák mellett jelenleg ékszereket és táskákat szoktam készíteni.

 

 

 

Ágó: Szeretném a boltomat egyre jobban fellendíteni, több időt szakítani rá. Szuper lenne, ha úgy csinálhatnám, ahogyan elterveztem.