A gumicsizma és a divat

Néhány éve minket is utolért az Angliából induló gumicsizma-őrület. A sok különböző használatot megélt - egykor még az állatok tisztán tartására és kertészkedésre használt - lábbeli ma már fontos darabja a ruhatárunknak.

Persze mennek a viták, hogy van-e létjogosultságuk, vagy nincs, ha nem éppen egy ólban vagyunk. De hát esős időben miért is ne lenne?
A gumicsizma elődjét Wellington hercege készíttette borjúbőrből, a 19. században. Ez a darab gyakorlatilag egy korábbi modell leegyszerűsített változata volt. A korabeli piperkőcök és arisztokrácia kedvelt viseletévé vált. A század közepén, amikor Charles Goodyear feltalálta a vulkanizációt, Hihram Hutlchinson megvette a megfelelő jogokat és már kezdődhetett is a gumicsizma gyártása. A farmerek között azonnali sikert aratott, mivel teljesen vízálló volt, így a legmakacsabb talaj és időjárás sem foghatott ki rajta.

Az I. és a II. világháború folyamán rendkívül elterjedté váltak, mivel különösebb gond nélkül lehetett közlekedni benne a legrosszabb sárban is. Mire a háború véget ért már népszerű viseletté vált az esős időben férfiak, nők és gyermekek körében egyaránt.

Mára már divatosabb változataik is megjelentek, így utcai viseletként is hordható, nem csak munkához. Esős időben, fesztiválokon, a bélelt változataikat akár télen is hordhatjuk, és nemcsak a lábunk marad száraz, de a nadrágunk is, és nem lesz térdig sáros, további előnye, hogy minden ruhadarabbal lehet hordani, csakúgy, mint a rendes csizmát. Ha pedig valaki egyfolytában szeretné hordani, természetesen megteheti -bár napsütésben sem szoktunk esernyővel rohangálni.

Mostanában annyira népszerűek lettek a gumicsizmák, hogy az áraik is egyre feljebb kúsznak, viszont egyre több fajta és különböző mintájú kerül a boltokba.

Viszont ha nem akarunk nem akarunk túl sokat szánni egy csizmára, akkor akár magunk is felturbózhatunk egy egyszerűbbet. Nem is kell hozzá túl sok minden, elég ha beszabadulunk egy kézműves ellátóba és szabadjára engedjük a fantáziánkat.
Különböző kiszerelésekben kaphatunk például gumifestékeket, így olyan mintát festünk a csizmánkra, amilyet csak szeretnénk. Aki ügyesebb, az szabad kézzel is kifestheti a lábbeliét, aki kevésbé, az akár sablonokat is letölthet az internetről, ami alapján tökéletesen tudja majd díszíteni a csizmát.
Aki nincs éppen kibékülve a mintákkal, vagy csak egy egyszerűbb gumicsizmára vágyik, de azért nem a legegyszerűbbre, annak tudom ajánlani a fűzőt.

Nagyon egyszerű, a lényege, hogy lyukakat üssünk a csizmán -célszerű csak a szárán, hogy ne ázzon be-, ha nincs lyukasztónk, akkor egy bőrdíszműves is meg tudja csinálni ezt nekünk. Tervezzük meg hogy hova szeretnénk a fűzőt és hogyan, aztán ha készen vannak a lyukak, akkor már csak egy cipőfűző, vagy egyéb szalag kell, amit belefűzünk. Előnye, hogy az öltözetünkhöz illően mindig cserélhetjük a fűző színét.
Átütött mintát is csinálhatunk akár, úgy hogy kivágjuk a csizmából a mintát, majd belülre ragasztunk egy olyan színű anyagot, amilyenre szereznénk a mintát. De ugyanezt fordítva is megtehetjük, és a csizmára, kívülre ragaszthatjuk a kívánt mintákat.

Rengeteg lehetőségünk van, hogy egyedi csizmát készítsünk magunknak, ami biztosan nem jön velünk szembe az utcán.