Nyikorog a ranglétra?

Sok nő mászott már fel azon a bizonyos ranglétrán. Sokan elmondták már, milyen ott lenni a csúcson, és milyen rálépni az első fokra. És sokan próbálnak tanácsot adni az utánuk érkezőknek azért, hogy valaki végre megtanulja: másképp is lehet.

Aprócska korában minden kislánynak azt ígérték, hogy bármit megtehet majd, amit csak szeretne, és mindent megkaphat, ha igazán akarja. Ez egyike azon kegyes hazugságoknak, amik már egész fiatalon elhitetik a nőkkel, hogy nélkülük bizony megállna forogni a Föld.

Sokan hiszik, hogy folyton jónak kell lenniük. Mindenütt a teljesítmény számít, és nehéz végiggondolni a dolgokat, ha az ember már napok óta túlórázik, és semmi más nem pereg a szeme előtt, csakis a kávészemek. A üzlet világában jártas nők szerint előbb-utóbb mind rájövünk, hogy nincs értelme egyedül elvégezni az összes feladatot. Nemcsak a végkimerülés miatt, hanem mert gyakran másoknak is vannak jó ötleteik. És persze lássuk be: ki akarna együtt dolgozni Miss. Mindentudóval?

Nem kell azt hinnünk, hogy minden csak akkor megy jól, ha mi csináljuk. Minden ember megtanulja, hogy a hibák elkövetése hozzátartozik az élethez, de nem azért, hogy aztán keményen ítélkezzünk magunk felett, vagy - ami néha még rosszabb - minket ítéljenek el mások. Azért tévedünk néha, hogy mind megtanuljuk, hogyan kell felállni, és hogyan kell változtatni. Igaz ez akkor is, ha az irodában görnyedünk egy asztal felett. El kell fogadni, hogy együtt könnyebb, és hagyni kell mindenkinek, hogy elkövesse a saját hibáit.

Amellett, hogy megtanuljuk, nem vagyunk egyedül, és nem szégyen időnként segítséget kérni, akad még valami, ami segítségünkre lehet. Sokan elérhetetlen célokat és követelményeket állítanak maguk elé, és észre sem veszik, hogy minden realitást nélkülöz az életük. Már a kezdetektől fogva csalódottak, és nem értik, mindez miért van. Észre sem veszik, hogy mennyi mindent értek el már eddig is, mert csak azzal foglalkoznak, hogyan ugorhatnának a ranglétra következő fokára.

Néha nem árt megállnunk egy pillanatra, hogy értékelni tudjuk mindazt, ami már mögöttünk van, és ami még vár ránk. Néha változtatni kell a fókuszon, különben szép lassan kicsúszik alólunk a talaj, és egyre csak azon gondolkozunk, hol rontottuk el. Hiszen nem kell mindent tudnunk, csakis azt, amit mi szükségesnek látunk.

S akárcsak egy megkopott létra, időnként mi is javításra szorulunk. Az egyik legfontosabb, amit megtanulunk az életben, hogy elbukni emberi dolog. Nem az a gyenge, aki elesik, hanem aki nem tud felállni. Ezt a kislányok már attól a pillanattól kezdve jól tudják, hogy először elcsúsztak anyukájuk magas sarkújában.

Ám mire megkapjuk a saját tűsarkúnkat, már rég magunk mögött hagyjuk az első baleset fájdalmát. És valljuk be: magasabbról nagyobbat lehet esni. Mégis épp ez az, ami tudatosítja mindenkiben, mire képesek a nők. Elvégre tűsarkakon nehezebb megmászni a csúcsot.

Gönczi Petra