Tünetei, diagnózisa, kezelése: minden, amit a migrénről tudni kell
Nem szabad összekeverni a hagyományos fejfájással.
A migrén
A migrén rohamokban jelentkező, súlyos betegség, tipikus formájában féloldali fájdalommal jár, amelyet sok esetben látászavarokból, vibráló, cikkcakkos fényekből álló migrénaura előz meg. Féloldali jellege miatt a görögök hémikraniának nevezték, a latin hemicrania forma közvetítésével innen származik az ófrancia migraine, magyarul migrén. Az emberek kb. 10%-át érinti, és bár kortól és nemtől függetlenül mindenkinél jelentkezhet, a leggyakrabban a 25-45 év közötti korosztálynál fordul elő, illetve inkább a nők, mint a férfiak szenvednek tőle.
Barbár módszerekkel kezelték
A migrénes fejfájást már a középső kőkorban is ismerték, ám igencsak barbár módszerekkel, például koponyalékeléssel próbáltak úrrá lenni a tüneteken. Akkoriban a fejfájást és más neurológiai megbetegedéseket az embert megszálló gonosz szellemeknek, démonoknak tulajdonították; a koponyalékelés célja az volt, hogy ezeket a szellemeket kieresszék a fejből. Bár nehéz elhinni, egyes források szerint a páciensek a beavatkozás után még évekig éltek.
Az aurát, vagyis a migrénes fejfájást jelző rohamot elsőként Hippokratész görög orvos észlelte és írta le; ő akkoriban még úgy gondolta, a gyomorból felszálló gőzök okozzák a kínzó fejgörcsöket. A migrén központi idegrendszeri eredetét Thomas Willis említette először 1664-ben az agyi erek tágulásával együtt. Ekkoriban higanyvegyületekkel, kálium-cianiddal, ebvésszel, nadragulyával és gyűszűvirággal kezelték az állapotot. A modern migrénterápia alapjait 1884-ben rakta le William H. Thompson, aki kísérletei során rájött, az anyarozs (feketés gabonaparazita) hatásosan kezelheti a tüneteket. Az anyarozs hatóanyagát, az ergotamint később egyébként felhasználták az újabb gyógyszerek, a triptánok kifejlesztéséhez.