Mennyire egészséges a kánikulában lángost enni?
A magyar strandok egyik felkapott slágerterméke a lángos, azonban mennyire jó, ha ezt esszük a kánikulában?
Ez az olajban tocsogó kaja igazából pont nem segít
A magyar konyha sokszínűségét és gazdagságát nem lehet pusztán receptek mentén felfedezni. A legnépszerűbb fogásaink mögött történetek, közösségi emlékek és kulturális mintázatok rejlenek. Nincs ez másként a lángossal sem. Ez az aranybarna, olajban sült tésztacsoda sokaknak egyenlő a gyerekkorral, a nyári strandolással és a piacok zsibongó reggeleivel. (Igen, anno a piacokon is imádták ezt majszolni az emberek, de mára inkább strandkaja vált belőle.)
A lángos eredete homályos, és bár pontos születési dátumot nem tudunk hozzá rendelni, gyökerei minden bizonnyal az egyszerű, paraszti konyhában keresendők. A lángos a népi sütési technikák és a kenyérkészítés melléktermékeként alakult ki, még azokban az időkben, amikor a kenyértésztából egy darabot kiszakítva, a kemence szájánál „láng” mellett sütöttek egy gyors harapnivalót. Innen ered maga az elnevezés is: „láng” – „lángos”.
Egyszerűségében rejlett a zsenialitása: nem kellett hozzá más, mint liszt, víz, só, és egy kevéske élesztő. Ebből a minimális alapból egy gyorsan elkészíthető, ropogós kérgű, mégis puha belsejű, forró tésztalepény kerekedett.
Az olajban való sütés, mint technológia, csak később jelent meg, mikor már rendelkezésre állt elegendő mennyiségű étolaj az otthonokban. A kemencék eltűnése, a modern konyhák térhódítása és a gasztronómiai divathullámok szükségszerűen módosították a régi szokásokat. A lángos azonban nem veszett el: alkalmazkodott, újjászületett, sőt, népszerűbb lett, mint valaha.
Azonban mennyire praktikus ezt a strandkaját a kánikulában majszolni, meg eleve mennyire egészséges? Nos, a galériánkban mindent leleplezünk!
Leadfotó: 123RF
Oldalak
