Tíz év randi tanulságai: íme a három alapszabály, ha párt keresel

Ha égne a ház, a laptopot és a naplómat menekíteném nagy erőkkel. Tetszik a buddhista gondolat, hogy ne ragaszkodjunk a dolgokhoz túlságosan, de a naplóm, nos ő még egy fotóalbumnál is beszédesebb lenyomata az életemnek. Tíz év randizásának tanulságai, és a három alapszabály, amelyet ebből levonhatunk. Mara Merlot írása.

Három alapelv - tíz év randi tanulságaiból okulva

A naplóm megörökítette 10 évem randitörténelmét, méghozzá a legbecsesebb 20 és 30 év közötti aranykorét. Hűen dokumentálja, ahogy a fruskás ízlésem idővel egészen vállalhatóvá finomodott. Az elfuserált döntéseim pedig (lekopkop) kezdtek ritkulni, és egyre tudatosabb lettem. A naplózás segített átlátni a történteket, a preferenciáimat, és hogy milyen férfit is keresek igazából. Ha most sorkihúzóval ki kellene emelnem, mik voltak randiélményeim legtanulságosabb mozzanatai 10 év alatt, akkor a következők világítanának neonsárgával.

Mindig meg kell adni az esélyt a másiknak, hogy meggyőzzön

Az igazáról, a jó szándékáról, a sármjáról (ha van neki). Egy randi néha már bőven elég volt, hogy sikítva meneküljek a félresaccolt kiszemelttől, de olyan is előfordult, hogy egy második randi tovább árnyalta a képet, és meggyőzött a másikban rejlő potenciálról. Nem azt állítom, hogy ha az első randi totál diszkomfort, akkor a második randi majd átcsap vad vágyódásba. De azt igen, hogy egy kérdőjeles első randi után egy második randi átbillenhet pozitív élménybe és a felismerésbe, hogy randipartnerünk igazából tök vicces/szexi/entellektüell.

Vagy egy igazi be-nem-áll-a-szája suttyó, aki annyira önmaga fókuszában van, hogy ha esetleg nem folyna a nyálam a csodálattól irányába, akkor már nem vagyok elég jó parti neki... Egy második randi nekem mindig segített annak eldöntésében, hogy ténylegesen látok-e fantáziát kettőnkben. És ha végül nem láttam, akkor se volt rossz érzés vagy megbánás, mert legalább biztosra mentem.

Lapozz a további alapszabályokért!

Fotó: pexels.com