Megéri visszamenni az exhez, avagy a felmelegített káposzta esete

Tényleg csak a káposzta jó felmelegítve? Vagy a megállapítás általános érvényű, hiszen van ideje összeérni az ízeknek és a tapasztalatoknak, így kihozhatjuk mindenből a legjobbat. Lehet, hogy mégis van létjogosultsága az újrakezdett kapcsolatoknak.

Ha egy kapcsolatnak vége, néha visszavágyunk. Nem feltétlenül azért, mert erre vágyunk, hanem megszokásból. Minél hosszabb volt a kapcsolat annál inkább. Nem könnyű mindent elengedni, a közös barátokat, a mindennapi rutint, és persze hogy mindig van mellettünk valaki. De csak azért mert félünk a változástól, és megrémít az egyedüllét gondolata, nem szabad megmaradni egy rossz kapcsolatban, vagy esetleg visszamenni.Sokszor nehéz eldönteni, hogy valóban szerelmesek vagyunk-e még, vagy csak megszokásból vagyunk valakivel. Ilyen gyakran fordul elő azoknál a pároknál, akiknek nincs elég idejük egymással foglalkozni valamilyen oknál fogva, így nem jut idő semmi olyanra, ami egy kicsit feldobhatná a mindennapokat.

Pedig egészen apró dolgok is megteszik. Ha az esti tévézést mozira cseréljük, ha még vacsora előtt elcsábítjuk kedvesünk a konyhában, vagy akárhol a hálószobán kívül, de ezt természetesen abban a pillanatban is megtehetjük, ahogy beléptünk az ajtón. A lényeg, hogy ha nincs sok időn egymásra, akkor próbáljuk meg kizökkenteni a mindennapi rutint, hogy ne váljon unalmassá egyik fél részéről sem.

Ha mégsem lehet megmenteni a kapcsolatot, akkor nem szabad csak azért benne maradni, mert nincs jobb ötletünk, vagy mert sajnáljuk a másikat, ezt a lépést magunkért kell megtenni. Hiszen nem tudhatjuk mikor botlunk majd az igaziba, de addig semmiképp, amíg beletörődve üldögélünk kapcsolatunk romjain. Ha az idő nem igazolja a döntésünk, akkor el lehet kezdeni azon gondolkodni, hogy talán mégis az az ember volt az akire vágytunk, csak valami elromlott, amit meg lehet javítani.

Nem egy barátnőm, barátom tért vissza exéhez ennek reményében. Voltak akik megoldották a problémákat, és azóta is boldogok együtt, vannak akik kevesebb sikerrel jártak. Én mindenesetre mindegyiknek azt tanácsoltam, hogy egy próbán nem múljék a boldogságuk. Amikor már pár hónapot külön töltöttek, vagy akár egy egész vagy több évet, akkor már volt annyi rálátásuk, hogy tudják, mire vállalkoznak.Az ilyen szünetekben van időnk végiggondolni, hogy ki mit hol rontott el, így amikor arra kerül sor, hogy újra egyesüljön a pár, már nem fogjuk ugyanazokat a hibákat elkövetni. Így egy sokkal érettebb kapcsolatunk lesz, megtanuljuk megbecsülni amink van, és tudjuk, hogy hogyan változtassunk rajta, ha éppen nem működik.

Abban az esetben, ha mégsem működne a kapcsolat második, vagy akár többszöri nekifutásra, legalább tudjuk, hogy mi mindent megpróbáltunk, de egyszerűen nem lettünk egymásnak teremtve.