Létezik kegyes hazugság?

Sokszor nyugtatjuk magunkat ezzel a közhelyes mondattal, de létezik valójában ilyen?

Az igazság sokszor fájdalmas, és emiatt sokszor jelentjük ki azt, hogy inkább nem is akarunk tudni bizonyos dolgokról. Azonban a másik fél részéről biztos, hogy csak a partnerünket akarjuk védeni a valótlannal? Mi a mérce, mit érdemes elmondani a másiknak és mit nem? Véleményem szerint csakis a lelkiismeretünk dönti el, hogy ki mennyi titkot tud a vállán cipelni. Ilyenkor talán bele sem gondolunk abba, hogy mit tennénk ha a másik fél cipőjében járnánk. Akkor talán nem lenne ennyi hazugságban élő kapcsolat.

Hazudni egyszerű?
Már gyermekkorunkban megtanultuk, hogy hazudni milyen egyszerű dolog. Szüleink, tanáraink, főnökeink előtt pár kiszínesített mondat mennyi mindent meg tud egyszerűsíteni. Kár is lenne tagadni, hogy mindannyian akár nap, mint nap teszünk ilyet, viszont ezeket az embereket a legtöbb esetben nem magunk választjuk meg, hanem sokszor kénytelenek vagyunk elfogadni őket. De mi a helyzet a párunkkal, a szerelmünkkel, akinél igenis minden lehetőségünk megvan a választásra? Érdemes vajon egy kapcsolatot ilyen útra terelni?

Miért ferdítjük el a dolgokat?
Önmagunkat felvállalni talán a legnehezebb dolog a világon. Minden ember tele van kétségekkel, félelemmel, és megfelelési vággyal, de mindezt bevallani magunkban éppoly nehéz, mint szembesíteni a másik felünket.

Minden hazugság és titok az önbizalomhiányra is visszavezethető, hogy szeretnénk más emberek lenni, talán jobbak szerelmünk előtt. Ezzel nem adjuk meg a másiknak a kellő tiszteletet és megvonjuk tőle a jogot arra, hogy megismerhessük a partnerünket testestül-lelkestül, minden hibájával és rossz döntésével együtt. Olykor pedig egy-egy titok felfedése még a kapcsolatunkat is megerősitheti, ha elég bátrak vagyunk hozzá.

Mindannyian arra vágyunk, hogy úgy fogadjanak el és szeressenek minket, amilyenek vagyunk. Sokszor az igazság jobb menekülő út lehet, mint a kegyes hazugság...