A modern nők problémái a párkeresésben

Függetlenek vagyunk minden szinten, eltartjuk magunkat, teljes életet élünk egyedül, nincs szükségünk társra, hisz mindent meg tudunk oldani mi magunk is. De mi van, ha egy idő után mégis jó lenne odabújni valakihez esténként, és megosztani vele az életünket?

Annyira hajlamosak vagyunk beleélni magunkat az önálló nő szerepébe, hogy gyakran észre sem vesszük, hogy pusztán azért találunk kifogásokat az adott pasiban, mert egyszerűen már képtelenek vagyunk elképzelni az életünket párban. De mégis kéne valaki, csak olyan magasra tettük a mércét, hogy már Brad Pitt sem felelne meg. Vajon még lehetséges kitörni a magunk által épített falak mögül?

Munka
Ha egy nő fel akarja építeni a karrierjét, és ambíciózus tervei vannak a jövőt illetően. Nagy a hajtás az tény, csúnyán néznek, ha a munkaidőt nem tudod hajszálpontosan tartani, pillanatok alatt találnak a helyedre egy másik embert. Bűvésznek kell lenni ahhoz, hogy fáradtság és ébrenlét határán lavírozva még egy normális kapcsolatot is ki tudj építeni, és akkor a szórakozásról még nem is beszéltünk, hisz valahol meg is kell ismerni az igazit.

Saját érdekeink
Önfejlesztő körökben és önismereti könyvekből megtanultuk, hogy saját boldogulásunkat hogyan helyezzük ismét előtérbe, és összetört szívünket hogyan tárjuk ki a szeretetnek. Ez mind nagyon szép, és tényleg segít kiteljesedett életet élni, de ha belép egy kedves idegen az életünkbe gyakran a legapróbb figyelmességre is azt hisszük, hogy ez már túlzott önfeláldozás, és rögtön működésbe lép a vészjelző szirénánk. És ha a pasi véletlenül előáll egy kéréssel, lehordjuk felháborordva, hogy nem cselédek vagyunk, meg élő inkubátorok, hanem önálló emberi entitások.

Félelem
Minden döntésünket és viselkedésünket átjárják a félelem szövevényes fonalai, és mindig ott kattog az önvédelmi rendszerünk. A szerelmi csalódások ellen is kifejlesztette mindenki a maga védekező mechanizmusát, és ha a kapcsolat túlmegy egy bizonyos ponton hajlamosak vagyunk menekülőre fogni. De ha szeretnénk változtatni magunkon, sosem késő, nem kell rögtön fejest ugrani egy nagy párkapcsolati trauma után egy másik komoly kapcsolatba. Elég, ha közvetlen környezetünkkel kedvesebbek vagyunk, illetve bátran szembenézünk érzéseinkkel és nem félünk kimutatni azokat. A többi majd úgyis jön magától.

Szabadság
Ha egyedül vagyunk, és nem függünk senkitől, könnyen bele lehet szokni a szingli életmódba. Akkor és azt csinálunk amikor és amit akarunk, nem kell senkinek beszámolni ha munka után még elmegyünk beszélgetni a kollégákkal, vagy a barátnőkkel kirúgunk a hámból. Ilyen fokú szabadság után nagyon nehezen megy az alkalmazkodás, de ne essünk abba a hibába, hogy elszalasztjuk a nagy őt, csak mert a közepén nyomja meg a fogkrémes tubust, vagy mert ha nem érünk haza időben, akkor aggodalmában folyamatosan hívogat. A lényeg, mint mindig a kommunikáció, mondjuk el nyíltan a problémákat, hogy ez nekünk még nehéz, ha ő az igazi biztos, hogy meg fogja érteni, és a kellő szabadságot is megadja nekünk.

Pár flörttipp, hogy télen se kerüljön el a szerelem.