A legszebb szerelmes idézetek Valentin-napra

Legszebb szerelmes idézetek, avagy hogyan mondjam el neked?

Hosszú az út olykor addig, amíg szerelemre találunk. Érezhetjük néha, hogyha meg is szereztük, akkor is bármikor elveszíthetjük. Félünk a rossz érzésektől,a rosszkor kimondott szavaktól. A szavaktól,melyek bánthatnak,de ugyanakkor meg is vigasztalhatnak, vagy szerelemre is gyújthatnak.

Olykor ki kell mondanunk érzelmeinket, mert ha nem tesszük, talán késő lesz. Talán nem lesz több esély, arra hogy bevallhassuk.

A költők, írók csodás szavai jó leckét adhatnak nekünk, ha nem találnánk a szavakat. Lássunk egy-két valódi gyöngyszemet:

Pablo Neruda: XVII. szonett (részlet)

„Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,

gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,

így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,

csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,

oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,

oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.”

E.E. Cummings: Kötődés 

"Magamban hordom a szívedet,

a szívemben hordom.

Mindig itt van velem.

Bárhová megyek, mindig kell nekem.

És akármit teszek, bármi lesz,

Te ott leszel kedvesem.

A sors nem riaszt,

mert Te vagy a sors nekem.

Nem kell világ ennél szebb,

mert Te vagy a világ, igen.

Íme a titkok titka,

mit senki se tud:

gyökere minden gyökérnek,

rügye minden rügynek,

egek feletti ég a fán,

mely maga az élet.

Mely magasabbra nő,

mit a lélek remélhet,

vagy elme megérthet,

mint az alá nem hulló csillagok csodája.

A szívemben őrizlek.

Ott őrizlek a szívemben '"

William Shakespeare: CXVI. szonett

"Nem igaz: – hű lelkek násza nem ismer

Akadályt! Szerelem a szerelem,

Amely hőfokot más hőfok szerint nyer

Vagy ár-apályt játszik készségesen?

Ó, nem; az örök fárosz maga ő,

Nézi a vihart, s nem ing semmi vészben;

Minden vándor hajók csillaga ő,

Magasságát mérhetik, erejét nem.

A szerelem nem az Idő bolondja,

Bár romlás rabja arc és rózsa-ajk,

Szerelmet nem merít ki hét vagy óra,

Ítéletnapig szilárdan kitart.

Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,

Sose írtam s szív sose szeretett."

Elizabeth Barrett Borwning: Mondd újra! (részlet)

"Mondd újra s újra mondd és újra mondd,

hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak

kakukknótához hasonlítanak,

emlékezz rá, hogy se mező, se domb

nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb

újul tavasszal s kizöldül a mag.

Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak

sötétben zeng el és kétség borong

nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,

hogy a rét túl sok virággal veres

s az ég túl sok csillaggal ékszeres?

Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél

mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:

de ne feledd, hogy némán is szeress..."

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú (részlet)

"Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek, -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér,

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!"

Nemes Nagy Ágnes: Félelem (részlet)

"Hét esztendeje szeretlek, szerelmem, 

fordíts egyet a Göncöl-szekeren 

szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen - 

s maradj velem."

Juhász Gyula: Szerelem? (részlet)

"Én nem tudom mi ez, de édes ez, 

Egy pillantásod hogyha megkeres, 

mint napsugár, ha villan a tetőn, 

holott borongón már az este jön."