Hogyan égessük be magunkat

Nem picit koppantam, azt a klasszikus mesébe illő, arc eltorzulós becsapódást képzeljétek el. Természetesen ezt belülről és mögülem is jó néhányan végig nézték. Őszintén, ha láttam volna a fejemet, ahogy szétfolyik az üvegen tuti én is sírva nevettem volna, mint ahogy ezt mások is tették. Maradandó emlék, azt kell mondjam.

Azt hiszem, ha ezt oktatni lehetne, akkor professzor lennék, ha díjat osztanának érte, akkor már egy egész szoba lenne tele velük, ugyanis zseniálisan tudom nagyon kellemetlen szituációkba keverni magamat. Alapvetően azt gondolom, elég határozott, talpraesett, "mindent meg tudok oldani"-típus vagyok, de azért vannak esetek, amikor sikerül ennek ellent mondanom és előjön a szőke nő énem.

Azt írtam határozott? Na jó, ez azért nem mindig igaz. Viszont az igen, hogy nem egyszer égettem már be magam. Vannak jelenetek, amiket általában filmekben, rajzfilmekben szoktunk látni és vihogva röhögünk, mert nem hisszük el, hogy vannak ilyen szerencsétlen emberek. Nos jelentem, vannak. Én.

Jó néhány évvel ez előtt egy haverommal sétáltam a két Mamut között. Szokásomhoz híven járt a szám, szeretek beszélni és eközben hevesen gesztikulálni. Így haladtunk, amikor eljutottunk a fotocellás ajtóhoz. Gondolom már sejtitek mi történt… Nos igen, normál esetben ezek, ha be szeretnél menni, akkor kinyílnak, hiszen ez a dolguk. Nos ebben bízva én csak mondtam a magamét, hisz épp sztoriban voltam, ráfordultam az ajtóra, hogy bemehessek és azzal a lendülettel felkenődtem rá.

Nem picit koppantam, azt a klasszikus mesébe illő, arc eltorzulós becsapódást képzeljétek el. Természetesen ezt belülről és mögülem is jó néhányan végig nézték. Őszintén, ha láttam volna a fejemet, ahogy szétfolyik az üvegen tuti én is sírva nevettem volna, mint ahogy ezt mások is tették. Maradandó emlék, azt kell mondjam.

A másik fantasztikus esetem a videotékában történt. Ákossal akkoriban kezdődött a dolog, abban a fázisban voltunk, amikor még azért odafigyelünk, hogy minden tökéletes legyen, még zavarban vagyunk, és még nem ismerjük annyira a másikat.

Egyik este gondoltuk kiveszünk valami filmet, így elmentünk a tékába. A tokok szépen sorakoztak srégen félig bedugva egymás mögött a polcokon. Ekkor jöttem én. Kiszúrtam egy borítót, ami tetszett, gondoltam közelebbről is megnézem, le szerettem volna venni, de azzal a lendülettel, ahogy kiemeltem, borult az egész sor. Zavaromban általában elkezdek tipikus nőként vihogni, vörösödni, és persze menteni a menthetetlent, amivel általában még nagyobb bajt csinálok. Természetesen itt is ez történt.

Aztán, ha csak a tegnapi napra gondolok vissza, akkor is volt egy hasonló jelenetem. Az egyik bútor boltban vettünk cuccokat a cégnek, ahol dolgozom. Szerettem volna a pénztárnál odaadni a főnökömnek a pénzzel teli borítékot, hogy tudjak pakolni, de nem vette el, és ahogy elkezdtem a borítékkal és természetesen az óriási női telepakolt táskámmal bénázni, a tíz ezresek kirepültek a borítékból. Az egész kasszasor a repülő pénzt leste közöttük én is, mert ilyet még nem láttam.

Azt hiszem tudnék még hasonló sztorikból rengeteget írni, de ezzel a hárommal is elég jól bemutattam milyen szépeket tudok alkotni.