Pál-fordulat

Fordulat a forgatókönyvben

Egyik este házibulit szerveztem két barátommal, a fiúval és az ő haverjával. A terv az volt, hogy tombolunk egy jót, majd másnap reggel palacsintát sütök a bandának. Ehhez képest a srác a koncert után közölte, hogy ez így neki túl sok, ő nem is érez irántam semmit, és hogy nem bírja ezt így tovább folytatni. Ez nem is lett volna baj, érzelmeket én sem nagyon tápláltam iránta, csak jó volt valakivel ellenni. Csak az volt a furcsa, hogy igazából kezdetektől fogva tudta, hogy én soha nem tudom úgy megfogni az ő lelkét, ahogy anno a menyasszonya tette. Eléggé berágtam, hogy nyilvánosan kellemetlen helyzetbe hozott, s minden magyarázat nélkül elsétált. Arra jöttem rá, hogy a pasik nem szeretnek magyarázkodni. Nem mondják el a döntésük okát, nem ülnek le velünk felnőtt módjára megbeszélni a dolgot, csak puff, ránk zúdítják a lavinát, és jó napot! Olyanok, mint a kisgyerekek, akik meglátnak a kirakatban egy játékot, és hosszan kell könyörögni az anyukájuknak, hogy vegye meg. Amíg nem az övék, minden éjjel eszükbe jut a játék a kirakatból, míg nem egyszer anyu megveszi, és hazahozza. Pár hét múlva a többi kacat között fog feküdni elfeledve. Már értem, hogy mi is volt igazából a Pál-fordulás.

Fotó: dedunne.blogspot.com Leadkép: tune.pk