Egyenrangúság? - Hát persze!

Én jobban tudom

Amikor újrateregetek, amikor törölgetés után átpakolok, amikor porszívózás után még áttörlöm a parkettát, amikor jelzem, hogy majd ÉN bepakolok a hűtőbe vagy majd ÉN elpakolom a ruhákat. Mert nekem az a jó, ahogy ÉN csinálom. Tehát a háztartás területén elkezdem azzal bomlasztani az egyensúlyt azzal, hogy bizonyos feladatköröknél kritizálok. Azt gondolom, hogy én tudom jobban.

Tehát kiválasztok területeket, amelyeket magaménak akarok tudni, önhatalmúlag szakértővé avanzsálom magam, miközben nincsenek szabályok arra vonatkozóan, hogy mi miért jó vagy rossz egy takarítás során. Magunknak építünk csak szokásokat, amelyeket szabálynak hiszünk. De mi értelme van, mikor a végeredmény ugyan az: tiszta, rendes lakás?

És nem érthető, ha egy idő után páromnak elmegy a kedve a rendrakástól? Elkezdi azt érezni, hogy nem kompetens a témában? És egyre kevesebbszer áll neki? Hát szerintem de! Ezért aztán mostanában minden erőmmel törekszem arra, hogy kritikus énemet ne akkor szedjem elő, amikor segítséget kapok? TE is küzdesz ezzel a problémával? Szerinted miért csináljuk ezt? Miért akarjuk magunkénak tudni azokat a dolgokat, amelyeket segítséggel is meg tudunk oldani?

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot vagy olvasd el az előzőt is!

Fotó: cathfamily.org; Leadfotó: huffingtonpost.co.uk