Az első három hónap

2011 januárjában megszületett az én pici fiacskám. Nos, arra készültem, hogy hihetetlenül nehéz, mozgalmas időszak áll majd előttem, és gondoltam: milyen jó, hogy az elmúlt hónapot csak magamra fordítottam és fizetett szabadságként éltem meg.

Csak aludt és evett

Ehhez képest rájöttem, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem mozgalmas ez az időszak az életünkben. Az én kicsi babám ugyanis tényleg csak aludt és evett. Evett 3-4 óránként, aztán csak aludt…éjszaka pedig csak egyszer kelt fel enni, tehát lassacskán ugyanúgy tudtam aludni, mint korábban. Soha életemben annyit nem olvastam és interneteztem, mint akkor. A díszpárnavarrási tudományomat is elkezdtem továbbfejleszteni: szereztem egy varrógépet és autodidakta módon meg akartam tanulni varrni. (Erre nagyon sok napom és órám ráment, aztán pár hónappal később teljesen feladtam, mert bonyolultabb az egész, mint ahogy első blikkre én gondoltam.)

Aztán lassan ráébredtem, hogy ez az időszak nagyon nehéz. Mert a gyermek úgy viselkedett, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de közben az etetések miatt csak rövid időre tudtunk elmenni, az igazi kirándulásoknak egyelőre lőttek, biciklizés családosan szóba sem jöhetett. A férjemmel egy darabig kettesben csak úgy tudunk lenni, ha előtte megszervezzük a gyermekfelügyeletet, ami a spontán csavargásainknak és motorozásainknak is véget vetett.

Fotó: parentdish.ca