Az igen a nem, a nem az igen? Nyelvi akadályok a pasikkal
Már régóta tudjuk, olykor mosolygunk rajta, de továbbra is mindennapos problémaforrás.
A nők beszédesebbek, mint a férfiak, ezt is tudjuk. Ha a nőt egy aprócska sérelem is éri, neki az megoldás, ha beszél róla, ha elmondhatja valakinek. Minél több embernek mondja el, annál jobban megkönnyebbül. Addig járja az embereket és addig mesél, míg csak nem akad valakire, aki maximálisan egyetért vele. Ha nem, akkor kell legalább egy olyan személy, aki hosszan beszél vele az adott problémáról és választ ad vagy próbál adni a kétségbe esett nőben felmerült kérdésekre. A férfi ugyanebben az esetben inkább hosszas hallgatásba kezd.
Magunkat se értjük?
Ha egy férfi üldögél magában, csendesen, akkor biztos, hogy a nő beszélni kezd hozzá. Elkezdi faggatni, hogy mondja el mi baja. De ki mondta, hogy baja van? Egy ilyen szituációban a nő azt teszi, amit ő is elvár fordított helyzetben a férfitól. Hiszen, ha egy nő üldögél csendben csak úgy, akkor valószínűleg tényleg baja van és azt várja, hogy a férfi odamenjen hozzá és beszélgessen vele. Ezért teszi ő is ezt, de a férfi csak feldühödik és máris áll a bál. A nő szintén feldühödik, mert nem érti, hogy ő most mi rosszat tett, hiszen csak jót akart. Ahogy a férfiak nem értik a nőket, úgy a nők sem értik, hogy rajtuk mit nem lehet érteni, hiszen szerintük, ők teljesen logikusan gondolkoznak. Mégsem olyan egyszerű, igaz?